Alapszabály, hogy a koncert akkor jó, ha a zenekar jól érzi magát. Aki arra adja a fejét, hogy zenél, jobb, ha felkészül a folyamatos alkalmazkodásra és a helyzetek néha improvizált megoldására. Mégis, tiszta sor, egyszerű a logika: amíg az sem érzi magát hangulatban, aki a színpadon van, addig nem lehet elvárni tőle, hogy másokat jó hangulatba hozzon.
Mindennek azonban nagyon könnyű keresztbe tenni, lássuk hát a "jól bevált" módszereket!
- A zenekar nem azt kapja, amit kért
Shure mikrofonról volt szó, erre a kezedbe nyomnak valami ötezer forintos játékszert? Megegyeztetek, hogy hány monitorra lesz szükség, mégis annak a fele van a színpadon? Nem éppen az ideális kezdet, és sajnos már az első percektől rosszul indul az este. Lehet alkudozni meg keresni a megegyezést, de az biztos, hogy ettől a zenészek nem érzik megtiszteltetve magukat. - A süket hangtechnikus
Volt már ilyen a történelem során: az ismert banda hozott saját hangmérnököt, akit beállított a keverőpult mögé. Elindult a buli, úgy szólt, mint a világháború, a sírás szélén álltunk, amikor a zenészek maguk lejöttek a színpadról elzavarni a saját emberüket, és mégiscsak tőlünk kértek technikust.
Manapság nagy menőség keverőpult mögött állni és összevont szemöldökkel tekergetni a gombokat, a legtöbben csak ezt látják a szakmából. A született érzék, a sok éves gyakorlat, a keverőpult alapos ismerete, a folyamatos tanulás bizony nem a nagyvilág előtt zajlik, hanem hosszú munkával születik meg, és eredményez végül erőteljes, de tiszta hangzást. - Az ember, aki ott sem volt
Van rosszabb a botfülű hangtechnikusnál: az amelyik ott sincs. Beállna a zenekar, fogy az idő, temérdek feladat van még, de a technikusokat az Interpollal kell kerestetni, mert sehol senki a láthatáron. A végére pedig marad a rohanás és az összecsapott félmunka.
... Vagy a társaim. Erről nem lehet eleget papolni. A szabályt az is könnyen megérti, aki még sosem játszott színpadon, elég arra gondolni, amikor fülhallgatóval a fejünkön üvöltve kommunikálunk, vagy hamisan éneklünk. Többszereplős feladványnál pedig ott van még a banda többi része, akikhez alkalmazkodni kell, akikkel együtt adunk elő valamit, ha pedig a gitáros nem hallja az énekest, vagy az énekes saját magát vagy a basszusgitárt, annak lehet az eredménye szétesett hangzás vagy túlüvöltött ének, hogy csak a leghétköznapibbakat említsük. Igen, segíthet ezen a koncert közbeni hadonászás a keverőpult felé, na de ha mindezt kombináljuk a 2. és 3. pontokkal...
És hogy fair legyen a játék: azért lássuk be, vannak olyan zenészi viselkedésminták is, amitől pedig a hangosítók borulnak ki. Ha elég bátrak leszünk, megírjuk majd ezeket is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése