Április 6-án különleges koncerttel készülünk a szombathelyi Oladi KIKI Rendezvényház (volt OMK)-val karöltve. Karakteres női vendégeink lesznek Anna and the Barbies és Odett személyében.
Pásztor Annával, az Anna and the Barbies frontemberével és dalszerzőjével több érdekes interjú készült már, így a koncertre való bemelegítésképpen ezekből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
ÁNEM!
"- Az Ánem! lemezcímben van egyrészt egy adagnyi dühös lemondás, ugyanakkor egy nagykanálnyi jó értelemben vett dac is. És mintha ez a kettősség az egész albumot jellemezné…
- Ahogy mondod! A véres angyal is pont ezt szimbolizálja. Dacol a nemmel, tagad az igennel, küzd magával és az elemekkel maga körül, szolgálja a fentet, húzza a lent, harcol a lenttel, burát von köré a fent…"
- Minek is? Konkrétan skype-on voltunk összekötve öcsémmel, meg a zenekar többi részével, úgy tartottuk a kapcsolatot. Te hol tartasz? Basszus kész van? Told át. Hernádi feljátssza a basszust a dobalapra, áttolja a sávokat Siminek, ő rárakja a gitárt, keveri, összerakja, áttolja nekem, én rá az éneket, és így tovább. Olyan volt, mintha csak a szomszéd szobában lennének. A dob meg a basszus alapok felvétele megvolt a próbateremben, vittünk hangkártyát, szépen bemikrofonoztuk, bár a basszusgitár ott csak mankó volt, a véglegeset Dávid is otthon vette fel.
Először ugyan Simi is felállította felállította a Marshall siratófalat a próbateremben, mint valami Slayer dalban, beállt elé, aztán rájött, hogy otthon ugyanolyan jó, úgyhogy ugyanezt berendezte inkább Dabason, és ott vette fel a gitársávokat ő is. A szomszédság nagy örömére (nevet).
A végeredmény minőségét tekintve nem számottevő a különbség a többezer forint per órás stúdiófelvétel és az így kapott eredmény között, viszont sokkal-sokkal személyesebb, nyugodtabb hangvételű albumot kaptunk!"
" - A címadó dal végül a lemez végére került, mégis, az egyik legfontosabbnak érzem.
- Az Ánem! az egyik személyes kedvencem. Ez egy fohász. Van egy nagy monumentális refrénje, ami szemben áll egy egész pici csöndes fohásszal - majdnem egy sírás. Arról az állapotról szól, amikor az ember már nem igen tud belekapaszkodni önmagába sem, amikor az egyetlen kis fény, ami még világit, a saját lelke, de abban sem biztos, hogy ő maga él e még egyáltalán. A refrén pedig a kinyilatkoztatás, amibe beágyaztam angolul a miatyánkot is."
MÁRTI DALA - AZ ÁNEM! ALBUM NYITÓDALLAMA
- Fésűs Márti az egyik legbelevalóbb csajszi volt: elsővonalas Anna and the Barbies drukker, és igazi életigenlő ember. Bennünk is milliószor tartotta a lelket, a végletekig hitt a zenekarban. Orvosilag el volt tiltva mindennemű szórakozástól, szobafogságra lett volna ítélve…legalábbis teljesen el kellett volna felejtenie mindennemű rock’n’rollt. Ehhez képest a koncertekre Ő érkezett elsőnek, Ő bulizott a legnagyobbat, és utolsónak távozott a takarítók után (mosolyog). Aztán az első Akváriumos bulinkra már csak a bejelentkezését láttuk, de nem jött el… Az Ő emlékét őrzi a dal, azóta is minden koncerten velünk van, a torkomból prédikál az embereknek. Amikor írtam a szöveget, bőgtem, alig láttam a betűket, szerintem Ő diktálta a sorokat. Mártika mindig is nagy kerítő volt, ezzel a számmal össze is hozott nekem egy duettet Kiss Tibivel és Lovasival is. Jövök neki eggyel! (mosolyog) A dal azóta teljesen önálló életre kelt: magától terjedni kezdett először a szöveg, aztán a koncertfelvétel, majd a lemezverzió. Sorra hívtak fel zenekarok és énekesek, hogy játszhatják-e. Köztük volt Roy & Ádám, Zséda és Tóth Vera is. Koncerteken nem merek közben a közönségre nézni, mert sokszor látom, hogy folyik a könnyük…és akkor én sem tudom elénekelni… Nagyon nagy megtiszteltetés ilyen dalt kapni. Olyan misszió-féle. Engem is gyógyít."
"- Meglepett, hogy nyitódal lett belőle, valahogy az utolsó gondolatom lett volna, hogy az elejére illene, de nagyon is működik.
- Ugye? Azt mondta az öcsém, mindenhova tedd, csak az elejére ne! Két napom azzal ment el, azaz 48 óra, hogy kisakkozzam a dalsorrendet, de Márti dala valahogy mindenhol elvágta a dolgokat, ahova csak beraktam. A borítóhoz is ez áll talán legközelebb, úgyhogy végül mégis a legelején találta meg a helyét."
 |
| Forrás |
KI AZ A PÁSZTOR ANNA?
"- Nagyon nagy a kontraszt a színpadi és a hétköznapi Pásztor Anna között?
- Naná! Lecsuknának, ha felmásznék a hentespultra magas sarkúban, véres szárnyakkal, vagy guggolgatni hívnám a metróban közlekedőket. (nevet)
- De a színpadon sem lehetnél ilyen, ha a hétköznapokon hiányozna belőled a brutalikAnna.
- Amúgy nincs nagy trükk: két személy vagy metamorfózis, vagy csak egy ember szélsőséges megnyilvánulásai. Amennyire a szakadék széléig megyek a koncerteken, annyira kell elgyalogolnom egy zarándokúton a másik irányba. A lényeg az egyensúly, amit ha biztonságos kezek irányítására bízok – és nem a saját egómra -, akkor nem lehet baj."
" - Már régebben is mondtam neked azt hiszem, hogy az Anna And The Barbies talán azért is működik, mert olyan dolgokat szabadítasz fel az emberekben, amiket maguktól nem csinálnának, nem élnének meg, de abban a másfél órában mégis magukra tudják venni. Te fellövöd, ők pedig magukba szívják.
- De jó! De megfordítom az egészet, nekem is ez a másfél óra, amikor kilépek magamból teljesen. Amikor a szélsőségeim határain túl vagyok, Marilyn Manson és Marilyn Monroe leszek egyben. Az abszolút én vagyok, de minél szélsőségesebben megyek el az egyik végletem felé, a másik oldalra is annyira kell elgyalogolnom. A spiritualitásban is nagyon erősen meg kell kapaszkodnom. Jógázom, vagy teljesen kiürítem az agyam, kell, hogy egyensúlyba hozzam magam, mert veszélyes lehet, ha túl egyoldalúan megyek el bármelyik irányba.
Hajlamos vagyok a szélsőségekre. Azért is költöztem ide (az interjú Anna otthonában készült – Sz.G.), hogy legyen egy lakható, nyugodt, tiszta, szép környezet körülöttem, ami kiegyensúlyoz, mert az a kilenc négyzetméteres hely, ahol korábban, majdnem hat évig éltem igazi rock and roll kuckó volt, de kezdte elfogyasztani a lelkem. Ezzel a civilizált háttérrel, környezettel már bedobhatom a gyeplőt néha úgy is a lovak közé, hogy tudom, van egy hely ahol meleg van, védelem, és ha nagyon nagyot esnék, most már össze tudom rakni magam, hogy másnap ismét funkcionáljak mint nő, vagy mint emberszabású lény."
"HANGOLÓDUNK EGYMÁSHOZ"
- Az egyik legviccesebb az volt, amikor Hernádi (Hernádi „Decibel” Dávid basszusgitáros – Sz.G.) beszakadt a színpadon a Barba Negrában - derékig! (nevet) Az egyébként sem kis súlyú basszerünk az amúgy is nehéz gitárjával elkezdett ugrálni. Az egyik ugrásnál derékig eltűnt, és úgy tartotta felfelé a basszusgitárt kétségbeesetten, a színpad alól. Aztán kihúztuk, megivott két gyógysört gyorsan, még a színpadon, hátul meg leakasztottak egy öltözőajtót, és lefedték vele a tátongó lyukat... (nevet).
A legmélyebb? Az az Orczy Kert volt. Hogy ott mi mivel volt összekötve, nem tudom, de hogy még a lampionok meg az olajfritőz is egyszerre aludtak ki Simi erősítőjével, az biztos... Egy folyamatos búgás hallatszott az egész koncert alatt, nekem néha lekapcsolt a mikrofonom, meg rázott is egyébként. Hosszú távon ez a sok technikai probléma rendkívül frusztráló volt. Azonban a közönség még akkor is ott maradt velünk végig.
Ami még fantasztikus élmény volt, az a Parkos koncert. Orbitális méretű színpad, hihetetlen hang és fénytechnika. Kimentünk remegő lábakkal a színpadra és ott majd teltházas őrjöngő tömeg fogadott minket. Az első sorok arca kifestve, ahogy én szoktam sminkelni magam. A hatalmas színpadon végre kiélhettem magam és nem estem át a gitárosaink pedáljain. Bárhova néztem a színpadon csillogó szemű zenekartagokat láttam.
- A koncertek előtti összekapaszkodás rendszeres nálatok?
- Igen, az mindig van, egészen a kezdetektől. Eleinte húzták a szájukat a fiúk, hogy ez meg mi? Madonna koncert? Imádkozni is fogunk? Én meg mondtam nekik, hogy csak hangolunk egymáshoz. Csak összedugjuk a fejünket, és üvöltünk egyet… mindenki az első szót, ami eszébe jut. Nem kell különösebben perverznek lenni ahhoz, hogy valaki kitalálja, melyik szavak lettek torokszakadtából kikiabálva… (nevet). Ez mára már babona nálunk. Ha ez elmaradna, talán a koncert is sántítana. Persze, lehet, hogy csak ráfogjuk utólag…"
A felhasznált interjúk Doctor Hardlove tollából a Tudatbázison, valamint Gergő által a Hammerworld oldalán olvashatók eredetiben. Kattintsatok rájuk, mindkét interjú kifejezetten érdekes!
Zárásként pedig azt a videót ajánljuk nektek, amely kapcsán annak idején megismerkedtünk a zenekar munkásságával. Különleges dal, okos és érzelmes szöveggel - épp ahogy szeretjük!
Várunk mindenkit az április 6-i koncerten Szombathelyen. Az esemény oldalát itt érhetitek el. Sokan leszünk, gyertek ti is!
Pásztor Anna – Pásztor Sámuel – Márti dala
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!
Jó néha a sötétben holdat nézni
Hosszan egy távoli csillagot idézni
Jó néha fázni, a semmin elmélázni
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni
Tele szájjal enni, hangosan szeretni
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése