10 percen túl kezdődik a zene!

Vannak ütős, örökre emlékezetünkbe vésődött dallamú, rövid számok. Képesek vagyunk megjegyezni és bármikor elővenni őket. Meg vannak a hosszú, szinte már szimfónia-módra összetett művek, melyekhez le kell ülni és csakis rájuk koncentrálni, távolról szemlélni őket, hogy átlássuk a szerkezetet, a mondandót, az egységet. 

Ízlés dolga, de mivel ezt a cikket olyan írja, aki ez utóbbiak nagy rajongója, következzen most néhány 10 percesnél hosszabb dal, amely - szerintem - megváltoztatta a világot.

Converge: Jane Doe

Ez a lista nem kezdődhet és nem végződhet mással. Az azonos című album (Jane Doe-nak nevezik az angol szóhasználatban az azonosítatlan női hullát) 2001-ben újraírta az agresszív zene történelmét, új definíciókat hozott létre, záró dalként pedig olyat alkotott, ami ennyi év elteltével is mindannyiszor új távlatokat nyit. Erre nincsenek szavak. Végig kell hallgatni, beleborzongani a szövegébe, a végén pedig könnyek közt azt suttogni: ezen a szakításon is túl vagyunk.

Funkadelic: Maggot Brain

Minden hasonló listán kötelezően szerepel, 1971-ben rögzített klasszikus. Azoknak (is), akik Jane Doe-val nem bírnak. Az album maga szerepel a Rolling Stone magazin minden idők legfontosabb lemezeit felsorakoztató 500-as listáján. A dal egyetlen, hosszú, LSD hatása alatt megkomponált, egyben rögzített gitárszóló, melynek feljátszásához a gitáros, Eddie Hazel azt képzelte el, hogy az anyja meghal, majd ő később megtudja, hogy a hír nem igaz.

Monolith: Shipwreck

Monolitikus, valóban. És a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen, ezért is szeretném terjeszteni hírüket. Sziklából faragott, blokkokból felépített, ám néha mégis cizellált darab, mely egy split-lemezen (másik zenekarral megosztva, közösen kiadott lemez) jelent meg 2010-ben. Hiába keresek, nem találok más elérhető anyagot a zenekartól, ettől a néhány számtól eltekintve, pedig a Shipwreck alapján érdemes volna. "Sail this shipwreck home" ("Kormányozd haza hajóroncsodat") - nincs ember, akinek ez, a dal ötödik percében megszólaló mondat ne jelentene valami fontosat.

*shels: Plains of the Purple Buffalo

Ezzel kicsit csalok, mert valójában két, egybefüggő egészet alkotó számról van szó. Még mindig metal, de már atmoszférikus - vagyis elszálló futamok, elnyúló ének jellemzik az igazi fémes hangzáson túl. Rossz hír, hogy ha valaki élőben szeretné látni őket, arra vajmi kevés az esély: a zenekar tagjai a világban szerteszét szóródva élnek, és jobbára csak az Egyesült Királyságban lépnek fel.

Tool: Reflection

Erről a listáról nem maradhat ki a Tool. A Lateralus albumról lehetne a Schism is, de az nem éri el a 10 percet. Itt nincs monolitikus hangzás, mások a súlyok, több a részlet, más a rétegezés. A megszokott elgondolkodtató Tool-szöveg kíséri a zenekar egymásra építkezését, és halad az ősrobbanás, majd az azt követő csönd felé. Nagyon kérek mindenkit, nehogy halkan hallgassa ezt a műremeket.

Rorcal: Heliogabalus

Pontosan egy órával több, mint tíz perc. Egyetlen számból álló album. Csak kitartóknak.
Zenében ritkán tapasztalt mélységek és tömeg, melyet a drone, a doom, és a black metal mezsgyéjén mozgó együttes 2010-ben alkotott, a közönség és a kritikusok hatalmas, elismerő megdöbbenésére. Hangerőt feltekerni, szánjuk rá az időt és a figyelmet, különben nem halljuk, ami mindvégig ott van ebben a hatalmas tömbben: a zsenialitást.
Bár a zenekar éppen énekes-cserén megy át, Világvége-turnéjuk (igen, így, magyarul!) magyarországi állomásaként március 29-én csodálkozhatunk rájuk a budapesti Szabad Az Á-ban. Már aki elég bátor hozzá.

Liszt Ferenc: Les Préludes

Kilóg a sorból? Talán. De 10 percnél hosszabb, csodálatos, és zenetörténeti mérföldkő. Márpedig ezek voltak az eredeti kitételek.

Mokka-buli az örök fiataloknak

Hétvégén került megrendezésre Szombathelyen a hagyományos Mokka-buli, melyről a Vas Népe is tudósított. Kozma Gábor cikkét adjuk most közre mi is.

IronCats

"Nagyot szólt a Mokka-buli, amely teret adott más formációknak is. A régi idők rockzenéje ma is kapós.

A Mokka vonzerő ma is: a múlt szombati, fergeteges buli a Pannóniában erről bárkit meggyőzhetett. A jó hangulatú retro bálon meglepően sok új arc is feltűnt (motorosok, fiatalok) mindemellett a Mokka régi rajongótábora vitte a prímet. Emlékeztek az elhunytakra, így Guidóra, Pepszire, Pulira. Nagyot szólt a Sipőcz Rock Band, új színfoltként pedig óriási sikert aratott az IronCats rockabilly formáció, amelynek ifjú tagjait lenyűgözte az idősebb korosztály lendülete.
- A jövőben nekik is fogunk játszani - mondta a vezető. A bál híres vendéget is magáénak tudhatott. Jelesül Stieber Zoltán magyar válogatott futballistát, a bundesligás Fürth házi gólkirályát, aki láthatóan jól érezte magát barátaival.
Szólt a Mokka himnusza, a Könnyes szemén, és néhány dal erejéig beszállt Szandi Péter, Plébános is énekelni."

Mokka

Bónusznak pedig íme egy klasszikus videó, Guidóval, a természetfotók helyszíneit helyesen eltalálók pedig ingyen eltölthetnek egy délutánt híres hangmérnökünkkel :)

Ajánlatunk dübörgéshez

Ha már összeraktuk az ütősen és tisztán szóló hangcuccunkat, elérkezett az idő, hogy a hangfalak dübörögjenek, mi pedig elfoglalva stratégiai helyünket, mosolyogjunk. Azonban nagyon nem mindegy, hogy mit szólaltatunk meg.

És innen következik a mi véleményünk. Az alapvetés legyen az, hogy hangszeres zenét teszünk be, eredeti CD-t (hm, persze leginkább LP-t), sok hangszerrel, dinamikával, jó mastereléssel. Csillogjanak a magasak, mellkasunkból érezzük a mélyeket! Előkerülhetnek a régi jó Deep Purple lemezek, halljuk Tinát legjobb formájában, játsszon nekünk a Genesis. Ám ha valami ezeknél újabbra, frissebbre vágyunk, előbb nézzünk szét a 2012-es év zenei termésén, és itt most elsősorban azokhoz szólok, akik nem a popzenei termésre kíváncsiak.

Minden év végén érdemes a zenei weboldalak, fontos blogok ranglistáin szereplőkbe belehallgatni, igazi kincsesbánya lehet ez a forrás az új dolgokra nyitottaknak. Sok egyezés fedezhető fel a listák között, hiszen vannak egész egyszerűen fantasztikusan jóra sikeredett albumok. Jelen blog szerkesztője ezt a házi feladatot idén is nagy szorgalommal végezte el és örömmel osztja meg veletek azokat a lemezeket, amelyek alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy iszonyatos erővel és minőségben szólaljanak meg, akár koncert előtti bemelegítő zeneként, akár otthon, a szomszédok legnagyobb örömére!

1. Gojira: L'Enfant Sauvage (Roadrunner)

Mázsás súlyú, vaskos zene briliáns dobokkal, természet- és életközpontú, lényeglátó szövegekkel, mi kellhet még?
A zenekar Franciaországból indult hódító útjára, eredetileg Godzilla néven. Korábbi albumaikat is érdemes elővenni, de a L'Enfant Sauvage olyan élmény, ami első meghallgatás után is mély nyomokat hagy az emberben. Volt szerencsém egy baleset miatt, a budai rakparton este kialakult dugóban zavartalanul és meglehetősen hangosan, első alkalommal egészében végighallgatni - ez volt az az este, amely csak a Gojirának köszönhetően marad még sokáig, jó értelemben emlékezetes! Utólag is köszönet a balesetet okozó sofőröknek, egy örök élményről maradtam volna le.

2. Royal Thunder: CVI (Relapse)

Ha lehetne énekhangot kérni, Miny Parsonz-ét kérném. Végre egy nő, aki nem nyávog és suttog, nem fejhangon próbálkozik, hanem hatalmas erővel van jelen és olyan hangokat énekel ki (basszusgitározás közben) a nagyon jól megszerkesztett és összerakott zenei alapokra, melyeket egy-két "híres" női énekes csak álmaiban.
A dallamosabb rock rajongói számára ez a 2012-es év ajánlata.

3. Blut Aus Nord: 777 - Cosmosophy (Debemur Morti)

Nem tudom, mi ez. Ismerem a műfaji besorolást, mint avantgard black metal, de ez jelen esetben nem mond semmit. Találunk benne pop elemeket, folyik a black metal végig az albumon, elárasztja az elektronikus részeket is, elindul a progresszív irányába, egyszerre gótikus, indusztriális, és kaotikus.
Tisztelem a Blut Aus Nord név mögött álló, egyébként szintén francia Vindsval-t azért a bátorságért, amellyel kitör a keretek közül, és elengedi a mélységes káoszt a maga útján, hogy a rétegeket egymásra halmozva eljusson egy meghatározhatatlan, éjfekete egységhez.
Aki teheti, egészben hallgassa, egy darabot (amint elítélhető módon a videóval én is teszem) vétek kiragadni ebből a masszából.

Újabb innovációs díjat söpört be a Martin Audio

Sokadik innovációs elismerését vette át idén a Martin Audio Amsterdamban, a 2013-as EMEA InAVation Awards "Leginnovatívabb kereskedelmi felhasználású hangfala" kategóriájában, megelőzve ezzel olyan jelölteket, mint a Meyer Sound vagy a CODA Audio. 

Mindezt pedig a díj hét éves történelme alatt a Martin Audionak harmadszor sikerült megismételnie. Ugyanezen díj tavalyi nyertese egyébként a BOSE volt.

Anthony Taylor, a cég ügyvezető igazgatója (jobb oldalon)
 és Jason Baird, Kutatás&Fejlesztési Igazgató (bal oldalon)
 átveszik a díjat - Forrás

A díjnyertes termék ezúttal a cég forradalmi újítása, az MLA (Multi-Cellular Loudspeaker Array) Compact platform, amely már több hasonló elismeréssel büszkélkedhet: megnyerte a WFX Worship Facilities Konferencia és Expo "WFX New Product Technology Award"-ját, illetve az AV Magazine Pro Audio kategóriájának első helyezését.

Az MLA Compact újítása az intelligens numerikus optimalizáció, és a darabonként hat cellából álló felépítmény. Ezek mindegyike saját erősítéssel és DSP (Digital Signal Processing)-vel rendelkezik. Az USA fővárosában működő George Washington Egyetem híres, 1500 fő befogadására alkalmas Lisner Auditorium-a már ezzel a technikával (ötvözve hat Martin Audio DSX sub-bal) szólal meg.

Az eseményről és a további nyertesekről itt olvashattok. Érdemes szétnézni, sok népszerű, és számos nálunk kevésbé ismert név is felkerült a listákra. Mi pedig büszkék vagyunk és gratulálunk a Martin Audionak!

A színpadkép...

... Avagy variációk egy témára. Lássuk, ki hogy csinálja!

Dead Kennedys, avagy a régi szép idők (1982!) - Forrás

Forrás

A "szerkesztő" kedvence: Converge in London UK via @msavanns

My Own Private Alaska - dob, zongora, ének - Forrás

Love Me Butch in Kuala Lumpur, Malaysia - Forrás

Forrás

Pearl Jam, avagy ebből baj lesz - Forrás

Ugly Kid Joe in Szene, Wien - Austria, photo by Amanda - Forrás

Gojira in Rouen - France, November 2012 - Photo by Anne Deguehegny - © Gojira

Fanfara Ciocarlia - Forrás

Pendulum, és az elforgatott színpad - Forrás

Battles - avagy ki mondta, hogy a dobosnak hátul a helye?
- Cabaret Metro, Chicago Photo by Liz Bustamante

Tool - Forrás

Pink Floyd: Pulse - amikor ismét sikerült maradandót alkotni - Forrás

Tool - Forrás

Milyen a jó rider?

Egyáltalán, mi az a rider? 

Aki zenél, az előbb-utóbb fellép. Aki fellép, azt valaki hangosítja - de itt nem a kocsmai két darab Reflex-ládára kell gondolni, hanem színpadra komoly fényekkel és hanggal. Akit pedig imigyen hangosítanak, attól fontos a hangosító cégnek tudnia, hogy a zenekar mit kér, milyen igényei vannak a színpadra, monitorokra, fényre, esetleg egyéb ellátásra nézve. Ha ezt a zenekar világosan és érthetően előre közli, a koncertszervezőnek is könnyebb megfelelő hangosító partnert találni, majd ha ez megvan, a cégnek könnyebb előre a kért technikával és szolgáltatásokkal felkészülni.

A rider tehát nem más, mint egyfajta térkép és itiner a fellépő zenekar részéről.

Milyen tehát a jó zenekari rider? Összeszedtük erről gondolatainkat, melyek talán segítségére lehetnek mindazoknak, akik zenészként fellépésükből a legtöbbet szeretnék kihozni. Előre megjegyzendő, hogy az alábbiak hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalatokra alapuló véleményünket tükrözik, és mint a blog szerzői, ezt nem is tagadjuk, ám tiszteletben tartjuk, ha nem mindenkiével egyezik a meglátásunk.

1. Megjelöli a minimum színpadi méreteket és jellemzőket.
   Sokan vagytok? Capoeira táncosokat is hoztok? Jó lesz előre szólni!
2. Berajzolja a színpadra a fellépőket, hangszereiket, a monitorok helyét, a monitorutak számát, a mikrofonállványt (egyenes, gémes, alacsony stb.) és a szükséges áramvételi szükségletet.
   Vagyis gondoljátok át, hányan lesztek, vokálozik-e a gitáros, hogyan szeretnétek elhelyezkedni, hoztok-e elektromos kütyüket.
3. Lehetőleg táblázatba foglalja a csatornalistát, az alkalmazandó mikrofontípust, a csatornán használni kívánt effekt- és dinamikaprocesszor szükségletet.
4. Megadja az effekt- és dinamikaprocesszor szükségletet, a preferált típusokat.
5. A PA (azaz a közönség felé szóló hangfalak) és a monitorok esetében preferálhat bizonyos márkákat.
   Nagyon is szabad kizárni olyan márkát, ami már okozott csalódást (tipikusan Behringer, Reflex, Proel, maszek tákolmányok), és nem ritka az sem, hogy zenekarok kifejezetten kérik bizonyos nevek használatát. Mit kér egy magára igényes zenekar? Meyer Sound, Martin Audio, L-Acoustics, EAW, Nexo, JBL, DAS, EV vagy Dynacord. Meghatározhattok bizonyos alapvetéseket, mint például a legalább 3 utas aktív rendszer. Legyen minőség, de elérhető minőség!
6. Megadja a fénytechnika típusát, milyenségét, mennyiségét.
   Ez az a pont, ahol fontos megjelölni, ha igény van intelligens lámpákra, füstgépre, bármi látványelemre. Ezek az elemek természetesen megnövelik a költségeket, érdemes ezt is figyelembe venni.
7. Megadja, hogy az együttes kifejezetten kéri-e a monitorkeverést.
   A monitorkeverésnek nagy létszámú fellépő (ergo sok monitorút), vagy nagy színpad esetén van létjogosultsága, illetve ha a FOH keverő messze helyezhető el. Szükségtelen azonban kis színpadon, kicsi helyiségben, vagy ha kevés (2-3) monitorútra van szükség.
8. Közli a technikai kontaktot, elérhetőségét, azt, hogy a fellépő milyen technikai személyzettel érkezik, és milyen személyzetet igényel a technikát biztosítótól.
   Hoztok hozzáértő hangtechnikust, akinek kezében megbíztok, ha keverésről van szó? Szóljatok róla, hogy egyeztethessünk vele.
9. Esetenként az alkalmazott technikáról írásos visszaigazolás szükséges.
   Egyes zenekarok szeretik, ha garantáltan azt kapják majd, amit kértek.
10. Közli a cateringgel, az öltöző milyenségével kapcsolatos kéréseket.
    Ezek neves fellépők esetében elég extrémek is lehetnek, mindenki hallott már erről hollywoodi sztorikat. Nagy nevek esetében hazánk sem különbözik ettől, de ha még nem vagytok sztárok, inkább ne kérjetek az öltözőbe öt üveg pálinkát és hostesseket.
11. Ésatöbbi...                                                                                                                                      Az igényektől való eltérést a szervező előre jelezze? Szükséges egy vagy több technikus folyamatos jelenléte a színpadnál? Lesz a műsor közben átszerelés? Szeretnétek háttérfüggönyt felszerelni a koncert idejére? Kértek projektort? Azért csak a realitás talaján maradva!

A riderekben a szakszavak elfogadottan angol nyelven íródnak, pl. a dob esetében: kick, snare, tom1, tom2, floortom, Hi-Hat, overhead (OH), mégpedig általában ebben a sorrendben.

És íme egy példa, zenekarnév említése nélkül. Egyszerű, de érthető rajz, igaz?                      

Rider színpadi rajz példa

Ha nem vagy(tok) benne biztosak, hogyan is tovább, illetve egyetértés / egyet nem értés esetén természetesen jöhetnek a levélbombák a megjegyzések rovatba. Vigyázat, válaszolunk!

5 dolog, amit ne mondj a hangmérnöknek

... Avagy annak a fickónak, aki a keverőpultnál áll, szigorúan néz előre és tekergeti a gombokat. Mert nem csak szigorúan néz ő, hanem szigorú is. 

Hiszen valószínűleg ő az, aki nálad aznap sokkal korábban kelt, több ládát emelt már meg hajnal óta, mint egy zöldséges, ő az, akinek szót kell értenie a művészekkel és maximálisan kiszolgálnia őket, és az is ő, aki a legkevesebbet fog végül aludni.

Forrás

Szóval ha jót akarsz neki és magadnak, ne állj elő ezekkel:

1. Lehet számot kérni?
   
   Nem, nem lehet. Ez a rövid válasz. A hosszú pedig az, hogy a hangmérnök nem Dévényi Tibi bácsi, nem hord magánál ezernyi CD-t, hanem csak azokat, amelyek aznap este szükségesek: a koncert hangulatához illő bemelegítő albumok, a beállás megkezdéséhez szükséges zenék, vagy azok a CD-k, amikre például a táncosok adják elő a produkciójukat.
   
2. Mi lesz a program?
   
   Tulajdonképpen erre való a programfüzet, vagy a plakát, vagy a jegyárus, vagy az információs pult. Jó esetben sokan leszünk, és ha a sokból sokan a hangmérnököt kérdezik a programról, akkor sajnos már eleve csúszással kezdünk.
   
3. Nem lehetne lehalkítani?
   
   Igazad van, le lehetne. De a hangosítás már csak ilyen, benne van a nevében, az biza hangos. A koncertek sem kifejezetten szoktak halkak lenni, ám ha zavar, mindig választhatsz olyan helyet, ami távolabb esik a hangfalaktól. A legjobb hang-élmény középen tapasztalható, a középső sorok környékén (terem/tér válogatja), persze ha tényleg nem szereted a nagy hangerőt, akkor ennél távolabbi helyet kell keresned. És még egy indok, amiért nem lehetünk egy bizonyos szintnél halkabbak: mert akkor az előadók felé fordított monitorok kiszólnak a színpadról, és az egyáltalán nem jó.
   
4. Micsoda tré ez a zenekar!
   
   Nincs két ember egyforma ízléssel, de valószínűleg ezt a témát mégis inkább a barátaiddal kellene megbeszélni (ha a hangmérnök a barátod, akkor pedig másnap...). Vannak színvonalas és még színvonalasabb zenekarok (más kategória természetesen nincs), egy több-fellépős koncerten vagy egy fesztiválon biztos, hogy fogsz olyanba botlani, ami nem lesz a kedvenced. De a profi hangmérnök nem zsűritag, és még akkor sem fogja a művészt szidni, ha neki is más az ízlése. Neki az a dolga, hogy mindenkiből a legjobb hangzást hozza ki, ezt pedig kölcsönös tisztelet nélkül nem lehet.
   
5. Már vége van?
   
   Még jobb, ha ez a felszólalás már bőven hajnalok hajnalán hangzik el, amikor hárman lézengenek a tánctéren. Minden jó bulinak vége szakad egyszer, de azért a következőn még találkozhatunk!

Egy klasszikus a mikrofonok között: Sennheiser EW565 G2

Mi a közös bennük: Madonna, Pink, Keane, Rihanna, Celine Dion, Scorpions, Beyoncé, Helmet, Jamiroquai? Mindannyian a Sennheiser művészei - nem véletlenül. 

Ezt a márkát mi is nagyon szeretjük, el is mondjuk, miért a Sennheiser EW565 G2 mikrofonszettet használjuk a legtöbb hangosítási feladatnál: hat darabot a G2-es szériából, három Freeportot, kettőt a Profipower - SKM 4031 - szériából, valamint egy 5000-est és további mikroportokat.

Sennheiser EW565 G2: egy különlegesen jó, és elegáns darab a Sennheisertől! 

Keresztes Ildikó, fotó: Büki László, vaskarika.hu

A szetthez tartozó, igazán professzionális színpadi mikrofon, a super-cardioid SKM 565 G2 kombinálható az EW 500 G2 és az EM 500 G2 transmitter-széria bármely tagjával. 

Hatalmas szabadságot ad, hogy szinte biztosan nem akadunk össze más frekikkel, hiszen 1440 lehetőségünk van a használandó frekvencia megválasztására. A technikusoknak könnyű dolguk van, hiszen a 100-as szériánál megszokott szolgáltatásokon túlmenően néhány egyéb, nagyon praktikus megoldással is felvértezték ezeket a darabokat. Például nagyon is üdvözítő, hogy a vevő kijelzi a mikrofon elemtöltöttségi állapotát, valamint piros kijelzőről azonnal zöldre vált, ha adást érzékel. Ezek nagy segítségünkre vannak a mindennapi használatban. 

A kéziadót a 865-ös, kondenzátor kapszulával szerelt, csodálatos kristálytiszta hang, lineáris frekvenciamenet jellemzi. (Ezt a típust a mikrofonfej alatt körbefutó piros csíkkal jelöli a gyár.) És ami külön előny, főleg beszéd hangosításánál, hogy nem kell belebújni, viszonylag messziről is jól vesz, telített hangzást ad.

Többszereplős saját műsorainkban is a G2-es típust adjuk énekeseink kezébe. Ezt használja Keresztes Ildikó, Auth Csilla, Niki, Majsai Gábor, Szokodi Zoli, és Csejtei Flóra.

Azoknak, akiket pedig a bűvös számok érdekelnek, íme az EM 500 G2 vevő, valamint a SKM 565 G2 mikrofon műszaki adatai:

Sennheiser  EM 500 G2

Sennheiser SKM 565 G2

Angolul tudóknak pedig egy rövid bemutató a G2 wireless szériáról a Gearwire.com tolmácsolásában.

Kérdezni, megjegyzést írni szabad! :)

Közreműködő művészünk: Csejtei Flóra

Büszkék vagyunk mindazokra a tehetségekre, akikkel együtt dolgozunk. Csejtei Flórát régóta ismerjük és már valóban nem kislány - azonban nem volt ez mindig így! 

Hallottuk énekelni, láttuk színpadon, beszéltünk vele, majd megszületett az elhatározás: egy ilyen természetesen kedves lánynak, ennek a szuper hangnak művészeink közt a helye.
Dolgoztunk már együtt a Zenélő Filmkockák produkcióban, rockabilly-koncerten, Cserháti Zsuzsa emlékturnén, bálokon, különböző műsorokban. 
Flóra a januárban megrendezett Vasi Megyebálon, Szombathelyen lépett velünk legutóbb színpadra, mely szereplése után a Vas Népe megyei napilap közölt róla egy riportot. Ezt az írást olvashatjátok Benkő Sándor tollából (forrás: vaol.hu). 

Csejtei Flóra, Hévíz, 2012

"Sokan felkapták a fejüket a megyebálon, amikor meghallották az egyik műsorszámban a csilingelő, tiszta hangú kislány énekét. Tévedtek, akik arra gondoltak, hogy korai még ennek a gimis kislánynak a bálozás. Csejtei Flóra már nem annyira kislány.

Nem is gimis, az egyetemen pedig már a negyedik évét tiporja, ráadásul Bécsben. Flórától megtudtuk, hogy Sárváron élnek, öten vannak testvérek. Nagymamája zongoratanár volt a sárvári zeneiskolában, a zene szeretetét ő ültette el a családtagokban. Mindegyik gyermek kapott valamiféle zenei képzést, de Flóra mellett öccse, Tamás folytat zenei tanulmányokat. Ő szaxofonozik Győrben. Flóra egyébként 6 éves korában kezdett el furulyázni, azóta is ez a kedvenc hangszere. 2004-ben, amikor „az év ígérete" címet elnyerte Sárváron, kijelentette szüleinek, hogy vagy a művészeti szakközépiskolában fog tanulni vagy kukás lesz. Nem sok választást hagyott szüleinek, az alternatívák közül nem volt nehéz dönteni. A művészetiben jól tanult, közben versenyekre járt, szerette a verseket is. Két nyári kurzuson is részt vett Ausztriában a bécsi zeneművészeti egyetemen, hol Rahel Stoellger volt a professzora. Ugyanaz, mint szombathelyi tanárának, Prehoffer Gábornak. A közös szálak, a szimpátia Bécs és az egyetem iránt eldöntötte számára, hogy ott folytatja tanulmányait. A bökkenő már csak a felvételi, és mivel nagycsaládból származik, az anyagiak előteremtése volt. Az elsőt könnyedén vette, a német nyelvvel volt némi gond, de az is megoldódott. Második évben vette fel a furulyatanári szakot, azóta is ott tanul. Az anyagi kérdésekről így beszélt:

- Tisztában voltam azzal is, hogy az élet Bécsben drága, és a megélhetésemet nagyrészt magamnak kellene finanszíroznom. Az első két évben kapott ösztöndíj részben fedezte a bécsi élet és tanulás költségeit, ezért azt csak kiegészítenem kellett némi alkalmi munkából származó bevétellel. A harmadik évben már nem kaptam ösztöndíjat, így nagyon sokat kellett dolgoznom, ami az egyetem mellett nagyon kimerítő volt, és leginkább a pihenés és a gyakorlás rovására ment, a szórakozásról nem is beszélve.
- Az elmúlt években voltam már többek között felszolgáló, bébiszitter, takarítónő, vasaltam naponta 4-5 órákat, csoportos zenei foglalkozásokat tartottam gyerekeknek, furulyaórákat adtam kicsiknek és nagyoknak. Mindezt Bécs különböző pontjain, ami rendszeresen napi többórás utazással is járt. És persze nyaranta dolgoztam, hogy folytatni tudjam az egyetemet.
- Sokat betegeskedtem is, mégis igyekeztem minél jobb tanulmányi eredményt elérni a következő évi ösztöndíj reményében. A csaknem kitűnő (egy jó mellett csupa jeles) bizonyítványom után aztán októberben hidegzuhanyként ért a hír, hogy ezúttal sem kapok semmiféle támogatást.
- Úgy éreztem, még egy olyan kemény évet, mint a tavalyi, nem fogok kibírni, és már a halasztáson gondolkoztam, amikor Rahel szólt, hogy lenne egy helyettesítő-furulyatanári állás a Bécstől kb. 90 km-re fekvő Wieselburgban. Megpályáztam az állást, amit végül meg is kaptam, és január közepétől májusig hetente két napot járok tanítani a helyi zeneiskolába. Így bár néhány egyetemi órámat le kellett adnom, és átszerveznem az órarendemet, erre a szemeszterre az anyagi gondjaim megoldódtak, és nem kell egyik napról a másikra élnem, válogatás nélkül minden munkát elvállalva.
- Bécs gyönyörű és élettel teli város, nagyon jól érzem magam itt, de a későbbiekben szeretnék az Erasmus program keretében egy vagy két szemesztert külföldön is tanulni; ezt a lehetőséget nagyon izgalmasnak és hasznosnak tartom. Nem egy laza, bulizós egyetemista életét élem, de a nehézségek ellenére szeretem, amit csinálok, és hiszek abban, hogy megéri küzdeni az álmomért. Bár szívesen szerepelek közönség előtt, az egyetem után elsősorban tanítani szeretnék majd, mert a tudás átadása jelenti számomra a legnagyobb örömet.

Flóra nem egy mai egyetemista bulizós, laza életét éli, de a nehézségek ellenére szereti azt, amit csinál. Szívesen szerepel közönség előtt, de az egyetem elvégzése után inkább tanítani szeretne. Annak ellenére, hogy ellátja magát, nagy hálával gondol családjára, akik mindig mellette álltak, és akikhez jó hazajönni."