Ha már összeraktuk az ütősen és tisztán szóló hangcuccunkat, elérkezett az idő, hogy a hangfalak dübörögjenek, mi pedig elfoglalva stratégiai helyünket, mosolyogjunk. Azonban nagyon nem mindegy, hogy mit szólaltatunk meg.
És innen következik a mi véleményünk. Az alapvetés legyen az, hogy hangszeres zenét teszünk be, eredeti CD-t (hm, persze leginkább LP-t), sok hangszerrel, dinamikával, jó mastereléssel. Csillogjanak a magasak, mellkasunkból érezzük a mélyeket! Előkerülhetnek a régi jó Deep Purple lemezek, halljuk Tinát legjobb formájában, játsszon nekünk a Genesis. Ám ha valami ezeknél újabbra, frissebbre vágyunk, előbb nézzünk szét a 2012-es év zenei termésén, és itt most elsősorban azokhoz szólok, akik nem a popzenei termésre kíváncsiak.
Minden év végén érdemes a zenei weboldalak, fontos blogok ranglistáin szereplőkbe belehallgatni, igazi kincsesbánya lehet ez a forrás az új dolgokra nyitottaknak. Sok egyezés fedezhető fel a listák között, hiszen vannak egész egyszerűen fantasztikusan jóra sikeredett albumok. Jelen blog szerkesztője ezt a házi feladatot idén is nagy szorgalommal végezte el és örömmel osztja meg veletek azokat a lemezeket, amelyek alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy iszonyatos erővel és minőségben szólaljanak meg, akár koncert előtti bemelegítő zeneként, akár otthon, a szomszédok legnagyobb örömére!
1. Gojira: L'Enfant Sauvage (Roadrunner)
Mázsás súlyú, vaskos zene briliáns dobokkal, természet- és életközpontú, lényeglátó szövegekkel, mi kellhet még?
A zenekar Franciaországból indult hódító útjára, eredetileg Godzilla néven. Korábbi albumaikat is érdemes elővenni, de a L'Enfant Sauvage olyan élmény, ami első meghallgatás után is mély nyomokat hagy az emberben. Volt szerencsém egy baleset miatt, a budai rakparton este kialakult dugóban zavartalanul és meglehetősen hangosan, első alkalommal egészében végighallgatni - ez volt az az este, amely csak a Gojirának köszönhetően marad még sokáig, jó értelemben emlékezetes! Utólag is köszönet a balesetet okozó sofőröknek, egy örök élményről maradtam volna le.
2. Royal Thunder: CVI (Relapse)
Ha lehetne énekhangot kérni, Miny Parsonz-ét kérném. Végre egy nő, aki nem nyávog és suttog, nem fejhangon próbálkozik, hanem hatalmas erővel van jelen és olyan hangokat énekel ki (basszusgitározás közben) a nagyon jól megszerkesztett és összerakott zenei alapokra, melyeket egy-két "híres" női énekes csak álmaiban.
A dallamosabb rock rajongói számára ez a 2012-es év ajánlata.
3. Blut Aus Nord: 777 - Cosmosophy (Debemur Morti)
Nem tudom, mi ez. Ismerem a műfaji besorolást, mint avantgard black metal, de ez jelen esetben nem mond semmit. Találunk benne pop elemeket, folyik a black metal végig az albumon, elárasztja az elektronikus részeket is, elindul a progresszív irányába, egyszerre gótikus, indusztriális, és kaotikus.
Tisztelem a Blut Aus Nord név mögött álló, egyébként szintén francia Vindsval-t azért a bátorságért, amellyel kitör a keretek közül, és elengedi a mélységes káoszt a maga útján, hogy a rétegeket egymásra halmozva eljusson egy meghatározhatatlan, éjfekete egységhez.
Aki teheti, egészben hallgassa, egy darabot (amint elítélhető módon a videóval én is teszem) vétek kiragadni ebből a masszából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése