Közreműködő művészünk: Csejtei Flóra

Büszkék vagyunk mindazokra a tehetségekre, akikkel együtt dolgozunk. Csejtei Flórát régóta ismerjük és már valóban nem kislány - azonban nem volt ez mindig így! 

Hallottuk énekelni, láttuk színpadon, beszéltünk vele, majd megszületett az elhatározás: egy ilyen természetesen kedves lánynak, ennek a szuper hangnak művészeink közt a helye.
Dolgoztunk már együtt a Zenélő Filmkockák produkcióban, rockabilly-koncerten, Cserháti Zsuzsa emlékturnén, bálokon, különböző műsorokban. 
Flóra a januárban megrendezett Vasi Megyebálon, Szombathelyen lépett velünk legutóbb színpadra, mely szereplése után a Vas Népe megyei napilap közölt róla egy riportot. Ezt az írást olvashatjátok Benkő Sándor tollából (forrás: vaol.hu). 

Csejtei Flóra, Hévíz, 2012

"Sokan felkapták a fejüket a megyebálon, amikor meghallották az egyik műsorszámban a csilingelő, tiszta hangú kislány énekét. Tévedtek, akik arra gondoltak, hogy korai még ennek a gimis kislánynak a bálozás. Csejtei Flóra már nem annyira kislány.

Nem is gimis, az egyetemen pedig már a negyedik évét tiporja, ráadásul Bécsben. Flórától megtudtuk, hogy Sárváron élnek, öten vannak testvérek. Nagymamája zongoratanár volt a sárvári zeneiskolában, a zene szeretetét ő ültette el a családtagokban. Mindegyik gyermek kapott valamiféle zenei képzést, de Flóra mellett öccse, Tamás folytat zenei tanulmányokat. Ő szaxofonozik Győrben. Flóra egyébként 6 éves korában kezdett el furulyázni, azóta is ez a kedvenc hangszere. 2004-ben, amikor „az év ígérete" címet elnyerte Sárváron, kijelentette szüleinek, hogy vagy a művészeti szakközépiskolában fog tanulni vagy kukás lesz. Nem sok választást hagyott szüleinek, az alternatívák közül nem volt nehéz dönteni. A művészetiben jól tanult, közben versenyekre járt, szerette a verseket is. Két nyári kurzuson is részt vett Ausztriában a bécsi zeneművészeti egyetemen, hol Rahel Stoellger volt a professzora. Ugyanaz, mint szombathelyi tanárának, Prehoffer Gábornak. A közös szálak, a szimpátia Bécs és az egyetem iránt eldöntötte számára, hogy ott folytatja tanulmányait. A bökkenő már csak a felvételi, és mivel nagycsaládból származik, az anyagiak előteremtése volt. Az elsőt könnyedén vette, a német nyelvvel volt némi gond, de az is megoldódott. Második évben vette fel a furulyatanári szakot, azóta is ott tanul. Az anyagi kérdésekről így beszélt:

- Tisztában voltam azzal is, hogy az élet Bécsben drága, és a megélhetésemet nagyrészt magamnak kellene finanszíroznom. Az első két évben kapott ösztöndíj részben fedezte a bécsi élet és tanulás költségeit, ezért azt csak kiegészítenem kellett némi alkalmi munkából származó bevétellel. A harmadik évben már nem kaptam ösztöndíjat, így nagyon sokat kellett dolgoznom, ami az egyetem mellett nagyon kimerítő volt, és leginkább a pihenés és a gyakorlás rovására ment, a szórakozásról nem is beszélve.
- Az elmúlt években voltam már többek között felszolgáló, bébiszitter, takarítónő, vasaltam naponta 4-5 órákat, csoportos zenei foglalkozásokat tartottam gyerekeknek, furulyaórákat adtam kicsiknek és nagyoknak. Mindezt Bécs különböző pontjain, ami rendszeresen napi többórás utazással is járt. És persze nyaranta dolgoztam, hogy folytatni tudjam az egyetemet.
- Sokat betegeskedtem is, mégis igyekeztem minél jobb tanulmányi eredményt elérni a következő évi ösztöndíj reményében. A csaknem kitűnő (egy jó mellett csupa jeles) bizonyítványom után aztán októberben hidegzuhanyként ért a hír, hogy ezúttal sem kapok semmiféle támogatást.
- Úgy éreztem, még egy olyan kemény évet, mint a tavalyi, nem fogok kibírni, és már a halasztáson gondolkoztam, amikor Rahel szólt, hogy lenne egy helyettesítő-furulyatanári állás a Bécstől kb. 90 km-re fekvő Wieselburgban. Megpályáztam az állást, amit végül meg is kaptam, és január közepétől májusig hetente két napot járok tanítani a helyi zeneiskolába. Így bár néhány egyetemi órámat le kellett adnom, és átszerveznem az órarendemet, erre a szemeszterre az anyagi gondjaim megoldódtak, és nem kell egyik napról a másikra élnem, válogatás nélkül minden munkát elvállalva.
- Bécs gyönyörű és élettel teli város, nagyon jól érzem magam itt, de a későbbiekben szeretnék az Erasmus program keretében egy vagy két szemesztert külföldön is tanulni; ezt a lehetőséget nagyon izgalmasnak és hasznosnak tartom. Nem egy laza, bulizós egyetemista életét élem, de a nehézségek ellenére szeretem, amit csinálok, és hiszek abban, hogy megéri küzdeni az álmomért. Bár szívesen szerepelek közönség előtt, az egyetem után elsősorban tanítani szeretnék majd, mert a tudás átadása jelenti számomra a legnagyobb örömet.

Flóra nem egy mai egyetemista bulizós, laza életét éli, de a nehézségek ellenére szereti azt, amit csinál. Szívesen szerepel közönség előtt, de az egyetem elvégzése után inkább tanítani szeretne. Annak ellenére, hogy ellátja magát, nagy hálával gondol családjára, akik mindig mellette álltak, és akikhez jó hazajönni."