Velük már dolgoztunk: Kiscsillag, Dub Pistols (UK), Boban Markovic (SRB), Török Ádám és a Mini, Bikini, Keresztes Ildikó, Kaukázus, Elefánt, Gumicsizma Punk Zenekar, Bognár Szilvia, Ladánybene 27, Auth Csilla, Kárpátia, Neo, Iron Cats, Hooligans, Irie Maffia, Tóth Vera, Korda György, Magna Cum Laude, Áldás, Varga Miklós, Détár Enikő, ByeAlex, Koós Réka, Ocho Macho, Vágtázó Csodaszarvas, Anna and the Barbies, Odett, Heaven Street Seven, Rúzsa Magdi, New Level Empire, The RFP, Majsai Gábor, Soulwave, Mokka, Magashegyi Underground, Hungária, Edda, Aradszky László, Karak, Csík Zenekar, Vágtázó Halottkémek, Anima Sound System, Tátrai Band, Ed Rush (UK), Fésűs Nelly, Tizenhét, !Deladap (AT), Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar, Fásy Ádám, Pokolgép, Folkfree, Koós János, Ladinek Judit, Ismerős Arcok, La Familia (FR), Kormorán, Nótár Mary, Lord, Balkan Fanatic, Jamie Winchester, Pál Utcai Fiúk, Niki Amaruq, Barabonto, Herczku Ágnes, Ossian, Harcsa Veronika, Vida Rock Band, Európa Kiadó, Márk, Fiesta, Vad Fruttik, Danics Dóra, Sipőcz Rock Band, Galaxy, Szatmári Juli, Karak, Soulution, Stone Desert, RFP, Russkaja (AT), Deák Bill Gyula, Palcsó Tamás, Omnia (NL), Desperado, Romantik, Sharon, Erik Sumo Band, Republic, Pa-Dö-Dő, Babayaga, Perfect (SK), Sear Bliss, Tohu-Bohu, Kispál és a Borz, The Moog, Péterfy Bori és a Love Band, Mario, Sebestyén Márta, Maggie, Hevesi Tamás, Zagar, Firkin, Quimby, Hiperkarma, 30Y, Punnany Massif, Besh o DroM, Alvin és a Mókusok, AVD, Kerekes Band, Akkezdet Phiai, Vásáry André, Wolf Kati, Ghymes, Kistehén Tánczenekar, Colorstar, Intim Torna Illegál, Beat Dis, Groovehouse, Copy Con, Lovasi András, Echo of Dalriada, Örökség, Hétrét, Sic Transit Gloria Mundi, Cimbaliband, Napra, Bin Jip, Palmetta, Janicsák Veca...
Íme itt az év vége! Lehet fogadalmakat tenni az eltunyulás miatti nagy lelkiismeret-furdalásunk miatt, és ebbe a heti jóga- vagy spinningóra ugyanúgy beletartozhat, mint az, hogy már most elkezdjük a boogiezást!
Mai programajánlónk inkább a nyugati határszélen élőknek kedvez, illetve azoknak, akik a környéken ragadtak a nagymami látogatása közben.
A szombathelyi december végi reggae happening hagyomány, és mivel karácsony második napjára esik, szinte biztos, hogy nem csak a műfaj rajongói töltik majd meg a termet, hanem mindenki, akinek elég volt a konszolidált kanapé széli üldögélésből a nagynéni karácsonyfájának megcsodálása keretein belül. Aki elmulasztja, követheti a zenekart Sopronba vagy Kapuvárra. Mindenesetre a Mispro ott lesz a Savaria Moziban!
Az esemény FB-oldala itt.
December 27, 23 h, Szombathely, Magház Kultúrkocsma - Tilla AKA Hippi Apacs és Szasza AKA JD Littlehead
Aki még nem látta őket, annak kötelező a részvétel, már csak Szasza színpadi jelenléte miatt is! Lesz itt ska, reggae, rocksteady, soul, oi, punk oldies - avagy minden, amire nem csak táncolni, de nevetni is lehet. Figyelem, a buli hajnalig biztosan kitart, strapabíró cipő viselete ajánlott.
Az esemény FB-oldala itt.
Szasza AKA JD Littlehead
December 28, 19 h, Szombathely, Végállomás - Unity For One - SCHC Fest
Éljen a vadulás meg a józan szövegek, ötvözve a szombathelyi hardcore scene egyik legismertebb figurája gyógykezelésének támogatásával - vagyis ez lesz az a buli, ahova pofátlanság bekérezkedni és nem megfizetni a belépő díjat. Lehet ismerkedni az új zenekarokkal és együtt kiabálni a klasszikusok szövegeit - ami garantált, az a fölös energiák lemozgatása és az esetlegesen az év során felgyülemlett feszültségektől való megszabadulás.
Az esemény FB-oldala itt.
December 31, 21 h, Szombathely, Fő tér - Városi Szilveszter
Hoppá és máris itt az év utolsó napja. Városi szilveszter gyanánt sokan gondolom operettslágerekre meg rezesbandára gyanakodnak, azonban ez más lesz, hiszen a Mispro szervezi!
Rögtön az éjféli pezsgőbontás után, 00.30 h-kor kezdetét veszi az a műsor, amelyben Jimmy Hendrix, Queen, Aerosmith, és hasonló "ismeretlen" nevek slágerei hangzanak majd el. Eddig sem rossz, az előadók közt viszont további ismerősöket köszönthetünk majd: itt lesz a legendás Török Ádám, az X-Faktor győztes Danics Dóra a műsor óta első élő fellépését nekünk szánta, jön az angyalhang Auth Csilla, a helyi rockerek legjobb barátja, Sipőcz Ernő, a 2013-ban egyre hangosabb Niki Amaruq, és a hatalmas hanggal megáldott Horváth Tamás. Garantált, hogy a dalokat az előadókkal együtt éneklitek majd!
Az esemény FB-oldala itt.
Török Ádám Sárváron, a Mispro szervezésében - Fotó: Gombás Endre
Nagyon mozgalmas, munkával teli hetek (és hónapok) vannak mögöttünk, hogy mást ne említsünk, december minden napján a szombathelyi Fő tér adventi műsorán tevékenykedtünk. Tegnap azonban az Advent végével a hangfalak is hazaköltöztek a raktárba, hogy majd december 26-án ismét előbújjanak onnan.
Ma pedig Szenteste alkalmával kár is lenne ennél többet munkáról beszélni.
Nézzük inkább, hogy másoknál milyen őrületeket láttunk - kis képes összefoglaló következik a legjobb színpadképek egy újabb adagjával, akár bemelegítésképpen a közelgő év végi buliszezonra.
Mert előbb-utóbb úgyis megunjátok a bejglit és elindultok bulizni!
Alapszabály, hogy a koncert akkor jó, ha a zenekar jól érzi magát. Aki arra adja a fejét, hogy zenél, jobb, ha felkészül a folyamatos alkalmazkodásra és a helyzetek néha improvizált megoldására. Mégis, tiszta sor, egyszerű a logika: amíg az sem érzi magát hangulatban, aki a színpadon van, addig nem lehet elvárni tőle, hogy másokat jó hangulatba hozzon.
Mindennek azonban nagyon könnyű keresztbe tenni, lássuk hát a "jól bevált" módszereket!
A zenekar nem azt kapja, amit kért Shure mikrofonról volt szó, erre a kezedbe nyomnak valami ötezer forintos játékszert? Megegyeztetek, hogy hány monitorra lesz szükség, mégis annak a fele van a színpadon? Nem éppen az ideális kezdet, és sajnos már az első percektől rosszul indul az este. Lehet alkudozni meg keresni a megegyezést, de az biztos, hogy ettől a zenészek nem érzik megtiszteltetve magukat.
A süket hangtechnikus Volt már ilyen a történelem során: az ismert banda hozott saját hangmérnököt, akit beállított a keverőpult mögé. Elindult a buli, úgy szólt, mint a világháború, a sírás szélén álltunk, amikor a zenészek maguk lejöttek a színpadról elzavarni a saját emberüket, és mégiscsak tőlünk kértek technikust. Manapság nagy menőség keverőpult mögött állni és összevont szemöldökkel tekergetni a gombokat, a legtöbben csak ezt látják a szakmából. A született érzék, a sok éves gyakorlat, a keverőpult alapos ismerete, a folyamatos tanulás bizony nem a nagyvilág előtt zajlik, hanem hosszú munkával születik meg, és eredményez végül erőteljes, de tiszta hangzást.
Az ember, aki ott sem volt Van rosszabb a botfülű hangtechnikusnál: az amelyik ott sincs. Beállna a zenekar, fogy az idő, temérdek feladat van még, de a technikusokat az Interpollal kell kerestetni, mert sehol senki a láthatáron. A végére pedig marad a rohanás és az összecsapott félmunka.
+1 A mindent vivő: nem hallom magam! ... Vagy a társaim. Erről nem lehet eleget papolni. A szabályt az is könnyen megérti, aki még sosem játszott színpadon, elég arra gondolni, amikor fülhallgatóval a fejünkön üvöltve kommunikálunk, vagy hamisan éneklünk. Többszereplős feladványnál pedig ott van még a banda többi része, akikhez alkalmazkodni kell, akikkel együtt adunk elő valamit, ha pedig a gitáros nem hallja az énekest, vagy az énekes saját magát vagy a basszusgitárt, annak lehet az eredménye szétesett hangzás vagy túlüvöltött ének, hogy csak a leghétköznapibbakat említsük. Igen, segíthet ezen a koncert közbeni hadonászás a keverőpult felé, na de ha mindezt kombináljuk a 2. és 3. pontokkal...
És hogy fair legyen a játék: azért lássuk be, vannak olyan zenészi viselkedésminták is, amitől pedig a hangosítók borulnak ki. Ha elég bátrak leszünk, megírjuk majd ezeket is!
Ez bizony egy termékeny és sűrű időszak volt - meg is látszik a blogon...
Némely kapcsolat azonban újrakezdhető, reményeink szerint ez is egy ilyen. És mivel sejtjük, hogy nem csak mi szeretjük a blődségeket, mézesmadzag gyanánt íme egy csokorra való abból, amit angolul csak úgy hívunk: fail - mégpedig hol máshol, mint a színpadon!
Klasszikus eset: a stage diving sem mindig jó ötlet...
... és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni
A profiknak sem mindig megy!
A zongora fellázad Lady Gaga ellen
És megint Lady Gaga - meg a táncos, akit nem irigylünk
A 2009-es Miss Csehország show sem múlt el baki nélkül
Ezen a dobos is elcsodálkozott
Skrillexnek túl sok volt a technika
Immáron örök klasszikus: a szárnyas fejvadász dobos!
A következő bejegyzésben pedig már komolyak leszünk ám!
Tavaly, 2012. július 12-én volt az 50. évfordulója annak, hogy a később legendássá vált Rolling Stones először adott koncertet.
A helyszín: A London központjában, az Oxford Street-en található Marquee Jazz Club, amely épületében ma már egy pub és egy bank üzemel. 1996-os bezárásáig olyan nevek léptek fel a klubban, mint az Iron Maiden, Dream Theater, vagy a Dire Straits.
A tagok: Mick Jagger énekes, Brian Jones és Keith Richards gitárosok, Ian Stewart zongorán, valamint Dick Taylor basszusgitáron. A dobos személye körül vita folyik, egyes rajongók a Rolling Stones korai korszakában gyakori fellépő Tony Chapman- re emlékeznek, azonban Keith Richards 2010-ben a Life-nak adott interjújában megerősíti, hogy Mick Avory ült a dobok mögött a nevezetes csütörtöki estén. Bár erre vonatkozóan továbbra sincs biztos és vitathatatlan megállapodás, higgyünk Richards-nak.
A Rolling Stones 1964-ben: Brian Jones, Bill Wyman, Charlie Watts, Mick Jagger, Keith Richards. Forrás
Az előzmények: A zenekar úgy jutott a fellépési lehetőséghez, hogy az Alexis Korner által vezetett, ám énekesként Jaggerrel dolgozó Blues Incorporated, akik minden csütörtökön a klubban játszottak, azon az estén a BBC-hez volt hivatalos, a második énekes Mick Jagger azonban nem fért bele a keretbe. Így az ő új együttese kapta meg a lehetőséget.
A bandának azonban ekkor még nem volt neve. A koncertet meg kellett viszont hirdetni, és amikor a helyi Jazz News magazin rákérdezett a névre a gitáros Jones-szal történt telefonbeszélgetés során, annak épp az aktuális The Best of Muddy Waters lemez (egy pluszpont tőlem Jones-nak!) volt a kezében. A lemez első dalának címe pedig: Rollin' Stone.
A felkészülés: Az együttes Jagger apjától kölcsönzött pénzt, hogy biztosítani tudják a felszerelést a koncertre.
A fellépő tagok korábban innen-onnan ismerték már egymást, Jagger és Richards iskolatársak voltak, és 1961-ben egy másik zenekart is alapítottak, Brian Jones pedig a Jazz News-ban feladott, zenekartagokat kereső hirdetése során ismerkedett meg Stewart-tal.
A Rolling Stones első demoját, melyet még Blues, Inc. néven adtak ki, az EMI visszautasította. És akkor jött a híres 1962-es fellépés.
A koncert: A buliról nem maradt fönn videó, és bizonyíthatóan 1962-ben készült fénykép sem. A játszott dalok listáját azonban a világ legalaposabb Stones-fanjai reprodukálták, és bár nem minden pontjában egyezik azzal a listával, melyet Keith Richards visszaemlékezései során felidézett, ez a fennmaradt legpontosabb:
Kansas City
Baby What's Wrong
Confessin' The Blues
Bright Lights, Big City
Dust My Blues
Down The Road Apiece
I'm A Love You
Bad Boy
I Ain't Got You
Hush-Hush
Ride 'Em On Down
Back In The USA
Kind Of Lonesome
Blues Before Sunrise
Big Boss Man
Don't Stay Out All Night
Tell Me You Love Me
Happy Home
A folytatás: 1963. januárjában a csapaton belüli tagcserék során Bill Wyman és Charlie Watts egészítették ki a felállást. Egy helyi vállalkozó szerződtette a zenekart a klubjába, ahol egy menedzser, Andrew Loog Oldham figyelt fel rájuk és kezdett el dolgozni velük, úgy gondolván, hogy az ekkor már igen sikeres Beatles megfelelő ellensúlyozásaként népszerűek lehetnének. A koncert után egy évvel a zenekar kiadta "Come On" című első dalát, a brit TV-ben pedig a "Thank Your Lucky Stars" című dallal szerepeltek. A műsor producere azt javasolta a csapat menedzserének, hogy szabaduljon meg a "béna kinézetű énekestől azzal a repedt gumi szájával".
Ez nem történt meg, a zenekar pedig elkezdte gyártani a slágereket, majd 1966-ban kiadták első, kizárólag saját szerzeményeket megszólaltató teljes albumukat "Aftermath" címmel.
A többi pedig? Történelem...
Az évforduló: A zenekar a Rolling Stones 50 című ünnepi kiadvánnyal emlékezett meg a páratlan hosszúságú karrierről, melyet egy londoni fotókiállítás kísért. A bandáról szóló dokumentumfilmet is ebben az évben adták ki.
A tagok véleménye:
Mick Jagger - "Egy részem azt mondja, ebben egy kicsit csalunk. Mert tudod ez már nem ugyanaz a banda. Ugyanaz a név. De azt hiszem, csak Keith és én vagyunk itt a régi bandából. Megpróbáltam kideríteni, hogy mikor volt Charlie első bulija, de egyikünk sem igazán emlékszik már és senki sem tudja. Mindenesetre ez egy lenyűgöző teljesítmény, szerintem fantasztikus, és tudjátok nagyon büszke vagyok rá."
Keith Richards - "Ember, nem számolom! A Stones mindig 1963-tól számítja az 50 évet, mert januárig Charlie nem csatlakozott rendesen. Úgyhogy 2012-re úgy tekintünk, mint a fogantatás évére. A születésnap pedig 2013-ban van."
Rolling Stones (vagy történelem)-rajongók az alábbi oldalakon olvashatnak részletesebben az 1962-es koncertről, az évfordulóról, vagy magáról a zenekarról:
Egy valamirevaló, zenével foglalkozó csapatnak illendő figyelemmel kísérni a hazai zenei életet. Úgyhogy mi is hallgatunk a kanapén ülve magyar előadókat, és megyünk olyan koncertre, ahol végre nem kell dolgozni!
Amikor pedig olyan bandákkal találkozunk, akikre nektek is érdemes figyelni, azt örömmel osztjuk meg veletek, legyen szó bármilyen műfajról. Megéri néha kimozdulni a komfortzónánkból, mert van választék a slágereken túl is!
Íme következzen két zenekarról szóló rövid bemutatónk rengeteg hasznos linkkel sűrítve.
Wasted Struggle
Wasted Struggle - Fotó: Christian Farkas
Van egy Narrows nevű amerikai/angol hardcore zenekar, mely a műfajban már komolyan bizonyított tagokat egyesít, és nem mellesleg éppen európai turnén van. A banda először járt nálunk, és a héten megtartott koncertjén az egyik magyar előzenekar a Wasted Struggle nevű formáció volt. Ez is egy olyan buli volt, ahol érdemes nem csak a főzenekarra beesni a színpad elé, hanem időben érkezni és saját tehetségeinket is meghallgatni, mert egy erőteljes, súlyos, és mégis friss banda játszott, akik egyébként a szakmában már rég ismertek. Új albumuk, a Guillotines nem is akármilyen kritikákat kapott (lásd például itt), a fiúk pedig folyamatosan turnéznak itthon és külföldön. Sokan játszanak Magyarországon mindenféle rockot-punkot-metalt-ésatöbbit, az azonban ritka, hogy azt ennyire bátran és jól csinálják, nem beszélve az élő előadásmódról.
Adott négy meglehetősen fiatal(nak tűnő, sosem lehet tudni!) srác. Ahol csak kilóg egy két vagy láb, azt tetoválás borítja, az énekes Robi fel s alá futkosva pörgeti fel magát és közönségét, a basszeros vokáljától borsódzik az embernek a veséje is, az alapot egy számolni remekül tudó dobos adja, a keménykedést pedig a gitáros, és ahogy nézi őket az ember, biztos benne, hogy ha hárman lennénk a közönség soraiban, ők akkor is ugyanilyen energiával játszanának. Tudom, divatos ez az image most, de ez esetben tényleg jó is.
Arra hiába vártok, hogy játssza őket a reggeli hírek után a rádió, úgyhogy tessék figyelni a banda híreit és megnézni őket élőben. Akit pedig a stúdiófelvétel érdekel, kattintson ide.
Képzelt Város
A 2005-ben alakult formáció már attól szimpatikus, hogy teljesen ingyen tette letölthetővé Hélium című albumát. Nem csalás, nem ámítás, ide kattintva ez azonnal megkezdhető. Nem ők az elsők a történelemben, akik ehhez a trükkhöz folyamodnak, az album meghallgatása után remélhetőleg többeknek ingerenciája támad majd az eredeti CD megvételére is.
Úszós, atmoszférikus, sok instrumentális részlettel gazdagított gitárzenék kedvelőinek nem lesz idegen a hangzás. Aki hallott már olyanról, hogy Russian Circles (akikkel a Képzelt Város már koncertezett is), Sky Architects vagy Earth Science, annak ez is tetszeni fog, bár itt kevesebb a metálkodás és több az alternatívkodás, nem mellesleg, a felálláshoz tartozik egy csellista is, aki néha egészen észrevétlenül fekteti rá melódiáit a zene fő hullámaira, máskor pedig erős, karcos hangzásával a fő motívumot képviseli.
Ha nem hallottátok még soha és csak 10 percetek van rá, akkor ajánlott a Hélium címadó dalát, vagy az Útmutató újszülötteknek sodró dallamát meghallgatni ezen az oldalon.
Élőben pedig május 22. és A38, vagy a nyárra készülvén június 21. és Fishing on Orfű!
Rég jelentkezett a blog, ennek az az oka, hogy komoly erőfeszítéseket tettünk, hogy növeljük szeretett országunk GDP-jét. Némely ilyen tevékenységünkkel ráadásul másoknak is sikerült örömet szereznünk, így most egy rövid beszámoló következik az elmúlt napok fontosabb eseményeiről - azoknak, akik ott voltak velünk, és azoknak, akik utólag bánkódhatnak!
Anna and the Barbies, Odett, Soulwave
A blogon előre jeleztük, hogy érdemes lesz majd a szombathelyi eseményre ellátogatni, és sokan így is tettek. Hatalmas volt a hangulat a telt házas koncerten! Örültünk, hogy a tavaszt egy ilyen frissítő egyveleggel nyithatjuk meg, biztos, hogy a buli után az oladi KIKI máskor is sok zenekedvelő célpontja lesz.
A Vaskarika honlapján tobzódhattok a fotókban, az eseményről a Nyugat.hu pedig ezen a linken írt.
Pásztor Anna - Fotó: Gombás Endre
Ez egy ilyen buli volt - Fotó: Gombás Endre
ByeAlex minikoncert
Ki ne ismerné ByeAlexet, a cuki sapkás fiút? A szerény és a földön két lábbal járó, rendkívül szimpatikus énekessel egy minikoncert erejéig volt szerencsénk együtt dolgozni, amely során a dalokat beszélgetéssel vegyítette az előadó.
A Westindex honlapján megnézhetitek az itt készült fotókat, erre a linkre kattintva.
3. Iron Cat Night rockabilly-punk minifesztivál
Ez bizony más műfaj, de a helyszín ismét a szombathelyi KIKI volt. Magyarországon talán nem olyan sokan ismerik a rockabilly műfaját, pedig az Iron Cats formációra érdemes figyelni. Írtunk már róluk korábban itt is.
Aki pedig még ennél is mérgesebb, az a Kinek Beszélsz Te? zenéjét hallgatva adhatta ki a feszültséget.
Iron Cats - Fotó: Gombás Nikoletta
Iron Cats - Fotó: Gombás Nikoletta
Soulwave és Heaven Street Seven
Aztán a múlt hétvége záróakkordjaként szintén Szombathelyen, a Savaria Mozi aulájában dolgoztunk a Márta című klasszikus előadóival, akiknek a termet és a közönséget a helyi Soulwave melegítette be. Ez egy együtténeklős, táncolós este lett, megint öröm volt profikkal dolgozni.
A fotók között itt tudtok mazsolázni, alább pedig szóljon Márta!
Dalok, amiket nem a trend vagy az aktuális divat írt, nem milliárdos producerek adtak tizenévesek neve mögé, hanem melyeket megérett, tapasztalt, sugárzó, értelmes zenészek írtak és játszottak el a világnak. Avagy örök érvényű, ma már klasszikusnak számító melódiák.
Ajánlottunk már gyöngyszemeket a 2012-es év metál-terméséből itt, meghallgattuk a zenetörténelem leghosszabb mérföldköveit itt, visszaidéztünk felejthetetlen előadásokat itt. Elérkezett az idő, hogy a klasszikusok közül szemezgessünk megunhatatlan dallamokat.
Tracy Chapman: I'm Ready
A négyszeres Grammy-díjas amerikai zeneszerző-énekesnőt legtöbben Fast Car című slágeréről ismerjük, mellyel 1988-ban berobbant a köztudatba, miután eljátszotta azt Nelson Mandela 70. születésnapjára rendezett ünnepségen. A szövegeiben gyakran politikai állásfoglalást megfogalmazó előadóművésztől most egy lágyabb darabot ajánlunk figyelmetekbe.
Pink Floyd: Wish You Were Here
Jelen bejegyzés írója szerint a zenetörténelem legjobb dalszövege egyértelműen ezt az írást illeti meg. Kivételes alkalom volt a Pink Floyd történelmében, hogy előbb készült el a dalszöveg, mint maga a zene.A szám Syd Barrettről szól, aki korábban a zenekar tagja volt, ám drogproblémái tönkretették a személyiségét, és a próbákon és koncerteken egyaránt kiszámíthatatlanná vált zenész nem maradhatott. Az albumon egyébként a Shine On You Crazy Diamond szintén neki íródott.
Emlékeztek a szenzációs Pulse élő albumra? 1995 volt és én akkor figyeltem fel erre a számra, 20 évvel az azonos című albumon való megjelenése után.
Hallgassuk, nézzük meg még egyszer, garantált a borzongás!
"Did you exchange a walk-on part in the war for a lead-role in a cage?"
Queen: Innuendo
19991-ben megjelent a Queen utolsó olyan stúdióalbuma, amelynek munkálataiban az AIDS-beteg, és már haldokló Freddie Mercury részt tudott még venni. És ahogyan a halál közelsége fájdalmas magasságokba emelte Radnóti költészetét, úgy gazdagodtak a Queen egyébként is jó szövegei tonnányi súllyal - ez alól az Innuendo sem kivétel. A szöveg a kitartásról, az újrakezdésről, az emberi építő erőről, a szabadságról, és a reményről énekel.
Nem nehéz észrevenni, hogy a szám szerkezetében emlékezetünkbe idézi a Bohemian Rhapsody összetettségét, ám itt több a rock, és mivel eltelt egy kis idő az előd óta, ez a zene már progresszívabb építkezésről és futamokról tanúskodik.
Halkan hallgatni bűn.
Frank Sinatra: My Way
Történt, hogy Frank Sinatra egy időben megcsömörlött és azt fontolgatta, felhagy az énekléssel. Paul Anka pedig, aki a dal eredetijét egy franciaországi nyaralásán hallotta, majd jogait megvásárolta, úgy találta, egymásra talált a nóta és az előadó. Anka tehát egy éjjel újraírta a szöveget, pont úgy, ahogy Sinatra mondaná: "Megbántam egy s mást, de nem eleget ahhoz, hogy értelme volna beszélni róla..." A pályájára és életére visszatekintő művész őszinte vallomása ez.
Az ide beszúrt videón életének 58. évében, a Madison Square Gardenben megtartott koncertjének záró dalaként énekelte el Sinatra, öt évvel a szám azonos című lemezen való megjelenését követően. Sinatra tehát nem hagyott fel az eladóművészettel, Paul Ankával karöltve azonban egy felejthetetlen nótát adtak a világnak.
Máté Péter: Most élsz
Máté Péter örök klasszikusának elég lenne csak a szövegét hallgatni, néhány sorban egy életre megjegyzendő tanítást hagyott ránk az 1984-ben, tragikusan fiatalon elhunyt magyar legenda.
A szorongásra hajlamos, sikereivel néha nehezen megküzdő, a züllött életviteléről szóló pletykákat lassan feldolgozó művész zenészi pályája nehezen indult, ám a hatvanas évek elejétől hatalmas lendületet vett, haláláig nagy népszerűséggel jutalmazva a zeneszerző-előadót. Elmegyek című nótája a francia Sylvie Vartan előadásában vált világszerte ismertté.
A Most élsz azonban olyan örök érvényű tudást és jótanácsot hagyott ránk, amelyet ma sem lehet szebben megfogalmazni, vagy harmonikusabb dallamba foglalni. Aki ezt az üzenetet nem érti, a boldogság lehetőségét szalasztja el.
Munkásságát a Mistral Produkciós Iroda is megidézi április 19-én Dunaújvárosban, ahol Keresztes Ildikó, Auth Csilla, Szokodi Zoltán és Niki előadásában szólalnak meg az ismert dalok a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házá-ban. Az előadásra a jegyeket ezen a linken lehet előrendelni.
Addig pedig - énekeljen nekünk Máté Péter...
A művésznő énekesi karrierje az 1997-ben két Grammy-díjat besöprő The Fugees nevű hip-hop formációval kezdődött, majd 1998-ban vett szóló irányt, amikor kiadta a The Miseducation of Lauryn Hill című albumot. A hip-hop banda feloszlott - állítólag az énekesnő "pszichológiai" jellegű problémái is szerepet játszottak ebben.
A Miseducation 19 millió példányszámban kelt el és öt Grammy-díjat hozott az asztalra, többek között a "Legjobb Album" címet is. Olyan, ma már klasszikusnak számító dallamok szólalnak meg rajta, mint a vidám Doo Wop (That Thing) vagy a csodálatos Ex-Factor. A szerelemről, istenről, anyaságról szóló szövegeket az énekesnő első terhessége alatt írta (Rohan Marley-val, a legendás Bob Marley fiával összesen öt gyermeket neveltek, illetve később született egy hatodik fiúcska egy másik apától).
Ezt követően pedig Lauryn Hill elcsendesedett, és nem adott ki új albumot, mindaddig, míg 2001 nyarán kicsike közönség előtt nem rögzítette azt az Unplugged koncertet az MTV stúdiójában a Times Square-en, New Yorkban, mely egy év múlva került a boltok polcaira, és amelyből több, mint 12 millió példány fogyott el.
A koncerten kiderült, minek volt köszönhető ez az eltűnés: az énekesnőnek elege lett a szereplésből, és mint ahogy hallgatóságának itt bevallotta: "Valaha előadóművész voltam, de többé nem tartom magam annak." A 106 perces előadás egy énekesnő olyan visszatérése, amelyben egyben búcsút is mond, mindannak, aminek őt rajongói gondolták, és mindannak, amit addig a világnak adott. A koncert nagy részében Lauryn Hill egyedül kíséri gitáron énekét. Az előadás érzelmekkel teli, és valószínűleg a közönség számára nagyon is meglepő volt. A Miseducation egyszerre volt soul és hip-hop, tele szerelemmel, energiával, színekkel, és erre Lauryn Hill várt négy évet, összehívta rajongóit egy unplugged koncertre, és folk-kal kevert új zenei nyelvezetén készült, addig kiadatlan dalaiban elmondta nekik, hogy ez az egész mekkora tévedés és hazugság volt, és ő mennyire torkig van vele. Az elhangzott számok többségükben ezt az életérzést közvetítik, a koncert pedig lassú folyású, megszakítva hosszas monológokkal (sőt, egy 12 perces beszéddel kezdődik) - nem tudjuk meg, hogy a nézők mindez alatt hogy érezték magukat. A szövegek értelmezhetetlen és homályos politikai üzenetet hordoznak, és egy-két kivételtől eltekintve, nem éppen az élet napos oldalán íródtak. Amikor az énekesnőt évekkel később megkérdezték egy interjúban, hogy mit gondol a koncerten elhangzott dalokról, azt nyilatkozta, hogy "sok dal átmeneti jellegű volt. A zene arról szólt, hogy azidőben hogyan éreztem, és a csalódottságomat úgyanúgy dokumentáltam, mint ahogyan a boldogságom kitöréseit is."
Igaz, akik figyelemmel követték Lauryn Hill sorsát, azok nem csodálkozhattak: a művésznő évekig nem adott valamire való interjút, a The Fugees korábbi tagjaival perben állt, és "önismereti krízisen" ment keresztül. Nem nézett tv-t (ez még nem nagy baj), nem hallgatott zenét, heti öt napon Biblia-órákra járt, management-jét szélnek eresztette.
A koncertet az MTV 2002 áprilisában adta le, nagy sikerrel. Merthogy képernyőn abszolút nézhető és élvezhető, azonban ha csak a felvételt hallgatjuk, jobb a közelünkben tartani a távirányítót, vagy a hifi mellé ülni, hogy elérjük a léptetés gombot, ha nem akarjuk ugyanazokat a néha kissé lehangoló összekötő szövegeket újra és újra meghallgatni.
De ha olyan szörnyű ez, akkor mégis miért olyan jó? Mert Lauryn Hill meghatóan érzelmesen tud énekelni, mert a hangja egyszerre karcol és simogat (bár néha saját határait súrolja), mert a dalok között található néhány igazi gyöngyszem, mert ritkán látni egy előadóművészt ennyire újat és ennyire döbbenetesen szomorút mutatni magából. És mert aki Lauryn Hill lemezt szeretne hallgatni, annak a mai napig csak a Miseducation és ez az Unplugged előadás áll rendelkezésére.
Én pedig szándékosan a kivételek közé tartozó dalt osztok meg veletek: Just Like Water - egy szerelmes vallomás.
Még mindig a szombatra készülvén, amikor is Odett és az Anna and the Barbies lesz a Mispro Produkciós Iroda, a Szombathelyi Agora és az Oladi KIKI közös vendége, ezúttal Odettel közlünk egy rövid interjút.
A kérésünk csupán az volt az ifjú énekesnőhöz, hogy rövid kérdéseinkre röviden válaszoljon, csak azt mondja, ami azonnal eszébe jut (de azt őszintén!). Így most megtudhatjuk, mit jelent Odettnek a család, az álomnyaralás, vagy éppen az Anna and the Barbies.
- Eurovíziós Dalfesztivál
Odett
- Ne engedj el
- Fiatalság
- Bolondság
- Siker
- Őrület
- Legjobb barát
- Egy hosszú szőke hajú nő
- Odett
- Én?
- A legunalmasabb kérdés
- És akkor neked az apukád benne van a zenekarodban?
- Lakatlan sziget
- Ketten
- 5 év múlva
- Minden jó
- Vidék vs. főváros
- Külföld
- Család
- Apa
- A tökéletes nyaralás
- Tengerpart és homok
- Szóló vs. csapatmunka
- Csapat
- Szabadság
- Olyan nincs is - Példakép
- Saját magam 5 év múlva
- A leghatásosabb film
- Fellini: 8 és 1/2
- Leginkább kikapcsol:
- A jelen pillanat élvezete, hosszasan beszélgetni valakivel, akit szeretek
- Szerelem
- Sötét verem - Anna and the Barbies
- Őrület... de mivel ez már volt: sminkkészlet - Fotó vs. videó
- Fotó
- Koncert vs. stúdió
- Koncert
- A legnagyobb siker
- Amikor nem csak a magam élvezetére teszem, amit teszek, hanem mások örömére is
További hír az énekesnővel kapcsolatosan, hogy az idén 21. alkalommal megrendezendő Bravo Otto díjra a "Az év női előadója" kategóriában kapott jelölést. Odett-re ezen a linken tudjátok szavazataitokat eljuttatni. Aki pedig nem biztos benne, hogy Odett megérdemli a díjat, megbizonyosodhat felőle április 6-án, a szombathelyi Oladi KIKI Rendezvényházban (volt OMK)!
Április 6-án különleges koncerttel készülünk a szombathelyi Oladi KIKI Rendezvényház (volt OMK)-val karöltve. Karakteres női vendégeink lesznek Anna and the Barbies és Odett személyében.
Pásztor Annával, az Anna and the Barbies frontemberével és dalszerzőjével több érdekes interjú készült már, így a koncertre való bemelegítésképpen ezekből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
ÁNEM!
"- Az Ánem! lemezcímben van egyrészt egy adagnyi dühös lemondás, ugyanakkor egy nagykanálnyi jó értelemben vett dac is. És mintha ez a kettősség az egész albumot jellemezné…
- Ahogy mondod! A véres angyal is pont ezt szimbolizálja. Dacol a nemmel, tagad az igennel, küzd magával és az elemekkel maga körül, szolgálja a fentet, húzza a lent, harcol a lenttel, burát von köré a fent…"
"- Tudom, hogy ezúttal egyáltalán nem dolgoztatok hagyományos értelemben vett stúdióban.
- Minek is? Konkrétan skype-on voltunk összekötve öcsémmel, meg a zenekar többi részével, úgy tartottuk a kapcsolatot. Te hol tartasz? Basszus kész van? Told át. Hernádi feljátssza a basszust a dobalapra, áttolja a sávokat Siminek, ő rárakja a gitárt, keveri, összerakja, áttolja nekem, én rá az éneket, és így tovább. Olyan volt, mintha csak a szomszéd szobában lennének. A dob meg a basszus alapok felvétele megvolt a próbateremben, vittünk hangkártyát, szépen bemikrofonoztuk, bár a basszusgitár ott csak mankó volt, a véglegeset Dávid is otthon vette fel.
Először ugyan Simi is felállította felállította a Marshall siratófalat a próbateremben, mint valami Slayer dalban, beállt elé, aztán rájött, hogy otthon ugyanolyan jó, úgyhogy ugyanezt berendezte inkább Dabason, és ott vette fel a gitársávokat ő is. A szomszédság nagy örömére (nevet).
A végeredmény minőségét tekintve nem számottevő a különbség a többezer forint per órás stúdiófelvétel és az így kapott eredmény között, viszont sokkal-sokkal személyesebb, nyugodtabb hangvételű albumot kaptunk!"
" - A címadó dal végül a lemez végére került, mégis, az egyik legfontosabbnak érzem.
- Az Ánem! az egyik személyes kedvencem. Ez egy fohász. Van egy nagy monumentális refrénje, ami szemben áll egy egész pici csöndes fohásszal - majdnem egy sírás. Arról az állapotról szól, amikor az ember már nem igen tud belekapaszkodni önmagába sem, amikor az egyetlen kis fény, ami még világit, a saját lelke, de abban sem biztos, hogy ő maga él e még egyáltalán. A refrén pedig a kinyilatkoztatás, amibe beágyaztam angolul a miatyánkot is."
MÁRTI DALA - AZ ÁNEM! ALBUM NYITÓDALLAMA
"- Úgy hiszem, ennek a dalnak külön története van.
- Fésűs Márti az egyik legbelevalóbb csajszi volt: elsővonalas Anna and the Barbies drukker, és igazi életigenlő ember. Bennünk is milliószor tartotta a lelket, a végletekig hitt a zenekarban. Orvosilag el volt tiltva mindennemű szórakozástól, szobafogságra lett volna ítélve…legalábbis teljesen el kellett volna felejtenie mindennemű rock’n’rollt. Ehhez képest a koncertekre Ő érkezett elsőnek, Ő bulizott a legnagyobbat, és utolsónak távozott a takarítók után (mosolyog). Aztán az első Akváriumos bulinkra már csak a bejelentkezését láttuk, de nem jött el… Az Ő emlékét őrzi a dal, azóta is minden koncerten velünk van, a torkomból prédikál az embereknek. Amikor írtam a szöveget, bőgtem, alig láttam a betűket, szerintem Ő diktálta a sorokat. Mártika mindig is nagy kerítő volt, ezzel a számmal össze is hozott nekem egy duettet Kiss Tibivel és Lovasival is. Jövök neki eggyel! (mosolyog) A dal azóta teljesen önálló életre kelt: magától terjedni kezdett először a szöveg, aztán a koncertfelvétel, majd a lemezverzió. Sorra hívtak fel zenekarok és énekesek, hogy játszhatják-e. Köztük volt Roy & Ádám, Zséda és Tóth Vera is. Koncerteken nem merek közben a közönségre nézni, mert sokszor látom, hogy folyik a könnyük…és akkor én sem tudom elénekelni… Nagyon nagy megtiszteltetés ilyen dalt kapni. Olyan misszió-féle. Engem is gyógyít."
"- Meglepett, hogy nyitódal lett belőle, valahogy az utolsó gondolatom lett volna, hogy az elejére illene, de nagyon is működik.
- Ugye? Azt mondta az öcsém, mindenhova tedd, csak az elejére ne! Két napom azzal ment el, azaz 48 óra, hogy kisakkozzam a dalsorrendet, de Márti dala valahogy mindenhol elvágta a dolgokat, ahova csak beraktam. A borítóhoz is ez áll talán legközelebb, úgyhogy végül mégis a legelején találta meg a helyét."
"- Nagyon nagy a kontraszt a színpadi és a hétköznapi Pásztor Anna között?
- Naná! Lecsuknának, ha felmásznék a hentespultra magas sarkúban, véres szárnyakkal, vagy guggolgatni hívnám a metróban közlekedőket. (nevet)
- De a színpadon sem lehetnél ilyen, ha a hétköznapokon hiányozna belőled a brutalikAnna.
- Amúgy nincs nagy trükk: két személy vagy metamorfózis, vagy csak egy ember szélsőséges megnyilvánulásai. Amennyire a szakadék széléig megyek a koncerteken, annyira kell elgyalogolnom egy zarándokúton a másik irányba. A lényeg az egyensúly, amit ha biztonságos kezek irányítására bízok – és nem a saját egómra -, akkor nem lehet baj."
" - Már régebben is mondtam neked azt hiszem, hogy az Anna And The Barbies talán azért is működik, mert olyan dolgokat szabadítasz fel az emberekben, amiket maguktól nem csinálnának, nem élnének meg, de abban a másfél órában mégis magukra tudják venni. Te fellövöd, ők pedig magukba szívják.
- De jó! De megfordítom az egészet, nekem is ez a másfél óra, amikor kilépek magamból teljesen. Amikor a szélsőségeim határain túl vagyok, Marilyn Manson és Marilyn Monroe leszek egyben. Az abszolút én vagyok, de minél szélsőségesebben megyek el az egyik végletem felé, a másik oldalra is annyira kell elgyalogolnom. A spiritualitásban is nagyon erősen meg kell kapaszkodnom. Jógázom, vagy teljesen kiürítem az agyam, kell, hogy egyensúlyba hozzam magam, mert veszélyes lehet, ha túl egyoldalúan megyek el bármelyik irányba.
Hajlamos vagyok a szélsőségekre. Azért is költöztem ide (az interjú Anna otthonában készült – Sz.G.), hogy legyen egy lakható, nyugodt, tiszta, szép környezet körülöttem, ami kiegyensúlyoz, mert az a kilenc négyzetméteres hely, ahol korábban, majdnem hat évig éltem igazi rock and roll kuckó volt, de kezdte elfogyasztani a lelkem. Ezzel a civilizált háttérrel, környezettel már bedobhatom a gyeplőt néha úgy is a lovak közé, hogy tudom, van egy hely ahol meleg van, védelem, és ha nagyon nagyot esnék, most már össze tudom rakni magam, hogy másnap ismét funkcionáljak mint nő, vagy mint emberszabású lény."
"HANGOLÓDUNK EGYMÁSHOZ"
" - Tudnál kiemelni csúcspontot és mélypontot az elmúlt két évből?
- Az egyik legviccesebb az volt, amikor Hernádi (Hernádi „Decibel” Dávid basszusgitáros – Sz.G.) beszakadt a színpadon a Barba Negrában - derékig! (nevet) Az egyébként sem kis súlyú basszerünk az amúgy is nehéz gitárjával elkezdett ugrálni. Az egyik ugrásnál derékig eltűnt, és úgy tartotta felfelé a basszusgitárt kétségbeesetten, a színpad alól. Aztán kihúztuk, megivott két gyógysört gyorsan, még a színpadon, hátul meg leakasztottak egy öltözőajtót, és lefedték vele a tátongó lyukat... (nevet).
A legmélyebb? Az az Orczy Kert volt. Hogy ott mi mivel volt összekötve, nem tudom, de hogy még a lampionok meg az olajfritőz is egyszerre aludtak ki Simi erősítőjével, az biztos... Egy folyamatos búgás hallatszott az egész koncert alatt, nekem néha lekapcsolt a mikrofonom, meg rázott is egyébként. Hosszú távon ez a sok technikai probléma rendkívül frusztráló volt. Azonban a közönség még akkor is ott maradt velünk végig.
Ami még fantasztikus élmény volt, az a Parkos koncert. Orbitális méretű színpad, hihetetlen hang és fénytechnika. Kimentünk remegő lábakkal a színpadra és ott majd teltházas őrjöngő tömeg fogadott minket. Az első sorok arca kifestve, ahogy én szoktam sminkelni magam. A hatalmas színpadon végre kiélhettem magam és nem estem át a gitárosaink pedáljain. Bárhova néztem a színpadon csillogó szemű zenekartagokat láttam.
- A koncertek előtti összekapaszkodás rendszeres nálatok?
- Igen, az mindig van, egészen a kezdetektől. Eleinte húzták a szájukat a fiúk, hogy ez meg mi? Madonna koncert? Imádkozni is fogunk? Én meg mondtam nekik, hogy csak hangolunk egymáshoz. Csak összedugjuk a fejünket, és üvöltünk egyet… mindenki az első szót, ami eszébe jut. Nem kell különösebben perverznek lenni ahhoz, hogy valaki kitalálja, melyik szavak lettek torokszakadtából kikiabálva… (nevet). Ez mára már babona nálunk. Ha ez elmaradna, talán a koncert is sántítana. Persze, lehet, hogy csak ráfogjuk utólag…"
A felhasznált interjúk Doctor Hardlove tollából a Tudatbázison, valamint Gergő által a Hammerworld oldalán olvashatók eredetiben. Kattintsatok rájuk, mindkét interjú kifejezetten érdekes!
Zárásként pedig azt a videót ajánljuk nektek, amely kapcsán annak idején megismerkedtünk a zenekar munkásságával. Különleges dal, okos és érzelmes szöveggel - épp ahogy szeretjük!
Várunk mindenkit az április 6-i koncerten Szombathelyen. Az esemény oldalát itt érhetitek el. Sokan leszünk, gyertek ti is!
Új sorozatot indítunk: minden második vasárnap a zenetörténelem egy kiemelkedő koncertjét, az élő fellépések történelmének egy-egy mérföldkövét idézzük fel.
1969 Augusztusa: Woodstock
Egy ilyen sorozatot nem is lehet mással kezdeni, mint minden fesztiválok ősével, az álomkoncerttel, amely 1969. augusztus 15-17. között zajlott, és amelyre egy háromnapos jegy 18 USD-t kóstált. Nem rossz árszabás egy történelmi fesztiválon való részvételért, nem igaz? Aki ott volt, az lehet majd százéves is akár, akkor is menő lesz a dédunokái és annak összes haverja szemében.
Több, mint félmillió ilyen szerencsés flótás láthatott olyan fellépőket élőben, mint Joe Cocker, The Who, Janis Joplin, Jimi Hendrix (Janis és Jimi mindketten egy évvel később, 1970-ben, 27 évesen haltak meg), Joan Baez, Santana, Ravi Shankar, vagy a Creedence Clearwater Revival.
Az esemény azonban nem kizárólag a zenének és a koncerteknek köszönheti legendás voltát, hanem mindazoknak az értékeknek és annak a világlátásnak, melyet a fiatalok a zene közvetítésével tapasztalhattak meg. Különböztek ők a világtól, egymáshoz való hasonlóságukat azonban Woodstockban élhették meg a legintenzívebben.
Az eseményt mindössze fél év szervezés előzte meg. Az eredetileg tervezett koncerthelyszínt a megrendezés előtt egy hónappal kellett másikkal helyettesítenie annak a négy fiatalnak, akik a rendezvény szervezését huszonévesen vállalták. További problémát jelentett, hogy bár sokan váltottak jegyet, az esemény nemsokára ingyenes lett, ez pedig hatalmas emberáradatot okozott. Az első látogatók már szerdán sátrat vertek, majd a pénteki napra olyan hatalmas torlódás keletkezett az odavezető utakon, hogy a fellépőket helikopterrel kellett a helyszínre szállítani, és semmilyen orvosi segítség vagy élelmiszer-szállítmány nem tudta a farmot megközelíteni (ugyanis a koncerteket egy tehenészfarmon tartották a New York-állambeli Bethelben). Először csak rettentő párás volt a levegő, majd esni kezdett - és nem hagyta abba.
Woodstock neve egybefonódik a droggal is. Hiszen nem csak alkoholból volt itt sok, hanem akadt LSD, marihuána, varázsgombák is.
A fesztivált a Vietnamban dúló háború alatt rendezték meg, így a mai napig a békemozgalmak, a háborúellenesség, a közösség szinonimájaként is gondolunk rá. Gondoljunk csak bele: Vietnamban ugyanannyian harcoltak, mint ahányan részt vettek a woodstocki eseményeken. Így a fesztivál egyfajta ellenpólust képviselt, megmutatta, hogy így is lehet élni: békében egymással, a nehéz körülmények között is egymást segítve, boldogan és szabadon. Azelőtt a hosszú hajú hippik kilógtak a társadalomból, Woodstock után azonban politikai erőként kellett őket tisztelni, mondja Joel Makower, a fesztiválról szóló egyik legjelentősebb könyv szerzője.
A 25. évforduló megünnepléseként 1994-ben ismét megrendezték a fesztivált, ahol zenélt többek között Sheryl Crow, Aphex Twin, Metallica, Aerosmith, a régiek közül Joe Cocker és Santana, Rollins Band, Nine Inch Nails, Primus, The Cranberries, Red Hot Chili Peppers, Bob Dylan, Peter Gabriel... soroljam? 1999-ben pedig, a 30. évfordulóra újabb zenei csillagokat hívtak össze a szervezők (Muse, Elvis Costello, Megadeth, Metallica és Sheryl Crow ismét, Alanis Morissette, James Brown, Moby, Jamiroquai...).
Woodstock azonban megismételhetetlen: vagy mázlista voltál és átélted, vagy hallgatod Jimi Hendrixet lemezről miközben személyes beszámolókat olvasol ezen a linken. Illetve, ha összespórolod a repülőjegyre valót 2019-ig, akkor még részt vehetsz az 50. évfordulón remélhetőleg újra megidézett legendás fesztiválon. Ne feledjük, Joan Baez, Santana és Joe Cocker még mindig köztünk vannak!
Mindig örülünk, ha ott lehetünk egy koncerten, akár nézőként, akár szervezőként, fellépőként vagy hangosítóként. Az alábbi bulikból azonban jobb volt kimaradni.
2012. júniusában a Radiohead Torontoban 40 ezer rajongó előtt adott volna koncertet, amikor a színpad az előkészületek alatt minden előzmény nélkül összeomlott, maga alá temetve az ott dolgozókat. Egy ember meghalt, többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A zenekar lemondta a fellépést, a jegyek árát pedig visszatérítették. Az omlás okait nem sikerült tisztázni.
A.R. Rahman, Pontiac - USA, 2010
Szerencsére nem járt halálos sérüléssel az a 2010-es eset, amikor egy színpadfedés a túlterhelt hidak miatt szintén a színpadra omlott az USA-beli Pontiac-ban. A koncert fő fellépője A.R. Rahman, az indiai filmzeneszerző lett volna, azonban ez az előadás is elmaradt.
Pukkelpop Festival, Belgium, 2011
60 ezren vettek részt azon a belgiumi fesztiválon, ahol az időjárás megmutatta, mire képes. A Foo Fighters és Eminem voltak a legismertebb fellépők, ám a hatalmas viharok, erős szél és esőzés több színpadban is kárt tettek, egyet pedig teljesen leromboltak a vihar által kicsavart fák. A szerencsétlenség három ember életét követelte, csupán napokkal azután, hogy egy Indianapolisban megtartott fesztiválon az erős szél szintén hatalmas rombolást és látogatók halálát okozta.
És ha ott vagyunk?
A biztonság ugyanolyan fontos a nézőknek, mint nekünk, akik a munkának végezzük. Az alábbi csupán néhány példa arról, mi mindenre kell gondolni akkor, ha el akarjuk kerülni a beleseteket:
Nézőként tartsuk be a határokat. Semmi dolgunk a hangfal tetején, az emelvényen csimpaszkodva, vagy a keverőpult mögött.
Bulizni ésszel is lehet. Finom a sör és sok rendezvényen isteni házi pálinkát lehet kapni, de ha baj van és hirtelen kell biztonságos helyre szaladni, akkor a részegség nem lesz ebben segítségünkre.
Hangosítóként fontos a terep ismerete, a meteorológiai előrejelzések követése, a hidak és tartóeszközök teherbírásának tiszteletben tartása.
A hidak emelésekor azok alatt senki nem tartózkodhat, illetve csendet és odafigyelést kérünk a közelben levőktől is.
Tudjuk, kinek hol a helye és milyen munkát végez, valamint hol találjuk. Nem nyúlunk bele más munkájába, a sajátját azonban mindenki alapossággal és figyelemmel végzi.
A koncertre a csapat kipihenten és józanul érkezik - és bár időközben természetesen fárad, a józanság megmarad.
A hangfalakat egymáshoz is rögzítjük és mindig figyelünk, hogy a rajongók ne másszanak föl rájuk - de a színpad alá, mögé sem! Vannak helyek, ahol illetékteleneknek semmi keresnivalója.
Erős szél, vihar, eső esetén lejjebb engedjük a színpadot, átrendezzük és letakarjuk a kényes berendezéseket, gyengítünk a szélben vitorlaként működő függönyökön. Azonban ha mindez kevésnek bizonyul és nem látjuk biztonságosnak, akkor azonnal leállítjuk a műsort. Volt már erre példa, amikor Szombathelyen egy rengeteg embert vonzó fesztiválon a tomboló zivatar miatt a zenekart koncertjük közepén kellett lehívnunk a színpadról. Senki sem örült - viszont nem történt tragédia!
Ez a leírás eddig rengeteg bandára igaz, azonban az a nyers és mégis összetett, kiforrott muzsika, amit az Arctic Monkeys nyújt, illetve az elmés szövegek, melyeket a zenekar frontembere és a lányok kedvence, Alex Turner énekel, előkelő helyet biztosítanak az együttes számára még a stílus számára kissé idegen slágerlistákon is. Az Arctic Monkeys számtalan díjjal (néhány példa: Mercury, BRIT, Q Awards, Meteor) és két Grammy-jelöléssel is büszkélkedhet.
Az együttes által játszott rock minden egyes albummal megújul, néhol agresszívabb, másutt gyengédebb hangnemet felvéve, ám mindvégig punk gyökerekhez lenyúló indie rock marad, egy mindig felismerhető hangzást eredményezve. Mindehhez párosul a tipikus sheffieldi tájszólás! Ami pedig mindebbe nem fért bele, mert túlságosan a "60-as évek" lett, azt Alex Turner belesűrítette az egyetlen albumot kiadó, de azzal az eggyel is hatalmasat nyújtó The Last Shadow Puppets-be.
Számunkra a jó zene mellett azért is különleges ez a zenekar, mert egy olyan márkát és annak típusait használják, melyeket mi is előszeretettel adunk az énekesek, zenészek kezébe.
Az Arctic Monkeys az alábbi Sennheiser mikrofonokat használja fellépésein:
Lead Vocal
e 935
Kick Drum Outside
e 904
Kick Drum Inside
e 901
Guitar Amp
e 906
IEM System
ew 300IEMG2
A zenekar hozzánk legközelebb az ausztriai Wiesenbe látogat el július 13-án, hogy a Harvest of Art fesztiválon a nem kevésbé érdekes Bloc Party-val együtt adjon koncertet. Aki teheti, menjen, Wiesen csak 30 km Soprontól.
.jpg)
